Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 10. szám - Gaudy László: Vallástanítás és az ifjúsági munka
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 311 Egyelőre a helyzet az, hogy többszörös tanácskozások után is az iskolában minden szabad, ott mindenki misszionálhat s az eredményért aggódó tényezők, vagy a komolyan dolgozni akaró vallástanárok azt a kérdést teszik fel egyelőre csak önmaguknak : kössek-e paktumot a nekem segítségemre siető közösségi és egyesületi emberekkel, vagy a vallástanítást és annak lehetőségeit a megváltozott idők szelleme és a mai különleges követelések kívánságai szerint végezzem el ? Így tornyosul a címünkben adott kérdés nagy közegyházi kérdéssé. S vonatkozik ez nemcsak a hazai evangélikus, hanem a hazai református helyzetre is. Vagy nem szomorú-e az, hogy a múltkor egyik középiskolában, ahol a református vallástanár érzelmileg a Mekdasz-hez tartozván, a SDG. egyik fiatal teológusát kapta meg segítőtársul azzal a rendelkezéssel, hogy a vallástanár csak tanítson, a teológus pedig beszervezi és megtártja az ifjúságot a SDG. egyesületben. Aki csak egy kissé szereti az ifjúságot és meggyőződése szerint fontosnak tartja az iskola szükséges önállóságát, bizonyára egyetért e sorok írójával abban a tekintetben, hogy e kérdés sürgős rendezésre vár s a megoldás lehetőségei az összes felelős tényezők bevonásával úgy végzendők el, hogy megbántottságot egyik tábor se érezhessen s a megoldás eredménye feltétlenül szolgálja az egyház hasznát. Ez okból vegyük vizsgálat alá úgy a helyzetet, hogy mindkét munkaközösség programmját és kötelezettségeit bírálat alá vesszük, pedagógiai és teológiai elgondolásaikat és célkitűzéseiket objektív kritikának vetjük alá s e vizsgálódás végzése közben igyekezni fogunk állandóan szem előtt tartani: az egyház, az iskola és az ifjúság érdekeit. Érthetőnek tartjuk azt, hogy imádkozó, kegyeskedésben élő alakulatok munkaterületek után néznek. A külföldi érintkezések révén természetszerűen fordulnak éppen az ifjúság felé. Aliiba talán ebben az elgondolásban ott keresendő és található meg, hogy az ifjúság körében is azzal a módszerrel és elgondolásokkal akarnak dolgozni, mint a felnőttek körében. Mert amennyire íilozófiailag megengedettnek látszik az, hogy a felnőttekkel a megtérés és a paruzia gondolatainak szükségességét hangoztassák, az ifjúság körében erősen problematikus ez az ismeretlen teológiai kör s tegyük hozzá azt is, hogy pedagógiai szempontból is csak káros hatásúnak lehet megítélni. Az ébredési mozgalmak emberei teológiailag sok esetben teljesen fedik a teológiai hivatalos? álláspontot, de ők a saját köreiken belül is ismerik azokat a lelkeket, akik fanatizmusukban és elragadtatásaikban már nem egyszer lépték át a dogmatikai határokat s tanításaikkal a szakadárság határán mozognak. Felnőtt hívő keresztyének életében az ilyen tanítások hatásai nem lehetnek annyira katasztrofálisak, mint a zsenge ifjúság körében, amelynek az egyház által az a kötelessége van, hogy a hivatalos és egészen autentikus tanításainkat megismerjék.
