Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 10. szám - Vitéz Bessenyei Lajos: Új tantervünk
306 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE vételét, vagy a leghatározottabban kívánja az új tanterv minél előbb való elkészítését. Én a magam részéről az időszerűség vizsgálgatását teljesen feleslegesnek minősítem, mondhatnám : túlhaladott álláspontnak. Miután az Egyetemes Konvent félreérthetetlen formában határozott és kimondta az új tanterv elkészítésének a szükségességét, akkor most arról kezdeni vitát: kell-e vagy nem az új tanterv ?, annyi, mint falra borsót hányni. Végtére is az Egyetemes Konvent minden református iskolának legmagasabb kormányzótesttilete, amelynek döntését el kell fogadnunk. Azt megtehetné az Országos Református Tanáregyesület, hogy nem vállalja az elkészítésnek megtisztelő rájabízatását, de perbe szállani a tekintetben, hogy jó volt-e a határozat, semmiképpen sem lenne helyes. Kitérnünk ezen feladat elől pedig még gondolatban sem szabad : mindig azért panaszkodunk, éspedig jogosan, az államkormánnyal szemben, hogy tanügyi reformjai előtt nem szokta megkérdezni a tanárságot, furcsa következetlenség lenne most részünkről, hogy amikor egyházi legfőbb szervünk a református tanárságot kéri fel egy tantervi munka elvégzésére, mi akkor a non possumus álláspontjára helyezkednénk. Ellene vethetné valaki ennek, hogy hátha az Egyetemes Konvent tévedett a maga határozatával és mivel mi, protestánsok, nem valljuk a csalhatatlan- ság dogmáját, tehát jogunk, sőt kötelességünk az egésznek újratörténő átgondolását kérni. Erre azt felelem, nem mint a magam egyéni véleményét csupán, hanem — ismétlem — a tanártestületek nagy többségének határozott állásfoglalását, hogy az Egyetemes Konvent bölcsen és célszerűen intézkedett; bizonyítja az új kultusz- miniszternek közismert és már többször hangoztatott nyilatkozata, amely szerint középiskoláinkat éppen úgy akarja reformálni, amiképpen az én tervezetem azt elképzeli. Ez olyan erősítés a Konvent határozatán és argumentum a közölt tervezet mellett, amilyenre mi az elkészítés alkalmával nem számíthattunk, de amely a maga jelentőségénél fogva elvitathatatlanul óriási súllyal esik a latba a mi javunkra. E miniszteri álláspont értelmében, ha mi előzőleg hozzá nem fogtunk volna is a munkálatokhoz, most már annál sürgősebben kellene dolgoznunk, úgyhogy a miniszter nyilatkozata nem legyengítette az új református középiskolai tanterv aktualitását, hanem ellenkezőleg : szerfelett megnövelte. És még egy mozzanatra mutatok itt rá, ami szintén a mi kezdeményezésünk óta történt. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület folyó évi október 23-án Debrecenben közgyűlést tartott, amelyen Kisparti János felolvasott a középiskola jövendő sorsáról ; előadása végén összegezésül azl szűrte le, amit mi is lényegileg kívánunk : a gimnázium és reálgimnázium alsó tagozatukban legyenek egységesek, felül váljanak 2 részre, egy görögös és egy modern nyelvű ágazatra. Ez az egyéni állásfoglalás azért fontos, mert Kisparti az Országos Közoktatási Tanács tagja és szava, ha nem is hivatalos, de legalábbis félhivatalos és egy leendő reformnál mindenesetre igen sokat jelent a végleges kialakulás tekintetében. Az aktualitás kérdését én ezzel elintézettnek is veszem az új refor
