Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 10. szám - Vitéz Bessenyei Lajos: Új tantervünk
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 307 mátus középiskolai tantervre vonatkozólag : ez a reform időszerű, kell és szükséges. Néhány hozzászólásban felcsendül az a kívánság, hogy mellőzzük a 2-ik modern nyelvet és elégedjünk meg csupán a némettel. Ez nekem egyénileg tetszetős vélemény, amelynek a debreceni gimnáziumi tanárkaiban is vannak hívei. A főérvünk az, hogy felesleges annyi nyelvvel megterhelni az ifjúságunkat és nagyon elég, ha a németet tanítjuk behatóbban. Maguk az úgynevezett „művelt“ Nyugat hatalmas nemzetei nem csináltatják ezt, a maguk középiskoláiban, nálunk is a trianoni aljas békediktátum vetett felszínre ilyen modern nyelvi kaleidoszkopiát, amikor naiv lelkek azt hitték, hogy ilyen úton-módon külföldi rokonszenvre tehetünk szert, sőt talán még területi engedményeket is kaphatunk. A haladó idők talán az ilyen bizakodásunkat már lelohasztották és a pedagógiai kilengéseket megint a nyugalmi pont köré kényszerítik ? Ki tud erre ma még biztosan felelni ? Mi azonban kénytelenek vagyunk számolni a 2-ik modern nyelvvel továbbra is és nem hagyhatjuk el azt, amely esetben a német heti óraszámát jelentékenyen fel lehetne emelni és tanítását a mainál sokkal eredményesebbé tenni. Ilyen nagyarányú eltérés ugyanis, amely a 2-ik modern nyelvet egészen mellőzné, valóban joggal tehetné kérdésessé az államkormány részéről a mi külön tantervűnknek az elismerését és engedélyezését. Nekünk nem szabad szem elől tévesztenünk az állami tantervnek legfontosabb alapelveit és azokhoz legalább annyira ragaszkodnunk kell, hogy eltéréseink ne szakítsanak ketté minden szálat az állami középiskolákkal. Ha tehát komoly törekvéssé és céllá akarjuk megnőtetni a 2-ik modern nyelvnek elhagyását, akkor azt irodalmi lag, közgyűléseken, értekezleteken kell megvitatni, megérlelni és oda fejleszteni, hogy abból általános óhajtás és ennek nyomában e téren általános átalakúlás is legyen. Ugyanezt mondhatom a testnevelés fokozottabb ápolására. Többen felhozzák, hogy továbbra is csak heti 2 óra van beállítva a tornára és ebben egyáltalában nem nyilatkozik meg a fokozottabb testnevelés. Ebben tökéletesen igazuk van. Pedig nekem régi követelésem, hogy a torna heti 2 óráját emeljék fel lényegesen ; szerintem minden d. e., a 3-ik tanítási óra után lenni kellene 1 játék-, vagy tornaórának. Ezt egyik tanulmányomban részletesen, meg is indokoltam (Tanulók túlterhelése, Debrecen, 1928). Rámutattam ott arra is, hogy ezt ma már hírneves pedagógusok, kiváló orvosok, az Országos Közegészségügyi Egyesület, a Testnevelési Főiskola stb. programmsze- rűen hirdetik és sürgetik. Azonban e tekintetben is köt bennünket az állami törvény és általában a régi rendszer. Tegyük fel pl. csak azt, amit az egyik tanártestület javasol, hogy az alsó osztályokban heti 4, a felső osztályokban heti 3 óra jusson a tornára s ezt próbáljuk megvalósítani : mit jelentene ez ? Először is a 8 osztályban összesen heti 28 tornaórát, másodszor azt, hogy ennyi órát i tornatanárral és 1 tornateremben jól és célszerűen lebonyolítani nem is lehetne. Hát