Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom
298 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE tanításnál megkönnyíteni. Szakértelemmel fejtegeti, hol a hiba, ha a tanító a kívánt eredményt nem tudta elérni. Tapasztalatai szerint minden egészséges, kellőképpen fejlett, rendes felfogású gyermeket meg lehet és meg kell tudni tanítani 20-ig való számolásra az első osztályban. Okszerű fejtegetései impulzust adhatnak minden tanítónak az elmélyedésre. A számképek rögzítésére és kialakítására elengedhetetlenül fontosnak tartja a szemléltetést. Ennek sokfélének és változatosnak kell lennie, hogy a tanítás hangulatos maradjon. A gyermek vegye észre a számviszonylatokat, figyelje meg a kialakulási folyamatot. A tanítás központjában pedig mindig ő álljon, ő vegyen részt a tanításban cselekvőleg. Célravezetőnek tartja a Rappai-féle posztó körlapocskákat is. Könyvében közöl gyakorlati tanításokat is az 1 -20-ig terjedő számkörben. A tanítások mutatják, hogy a szerző tapasztalatban és gyakorlatban gazdag tanító. Főérdeme a kis könyvnek, hogy mondanivalóját rövidre fogja, s csak a lényeges tudnivalókra terjed ki. Ezzel megkíméli az olvasót sok fölösleges eltévelyedéstől. Bizonyos, hogy a kis munka nagyban megkönnyíti a számolástanításban való eligazodást és ezzel jó szolgálatot tesz mindazoknak, akik számolást tanítanak az első osztályban. Budapest. Grósz János. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület! Közlöny májusi számában Pintér Jenő, budapesti tankerületi főigazgatóról emlékezik meg abból az alkalomból, hogy az Akadémia nagy jutalmát elnyerte irodalomtörténetével. —• A protestáns tanárság mindig örömmel látta Pintér főigazgató emelkedését, mert a magasra ívelő tudóspályán olyan férfiú jutott kitüntetésekhez, ki mindig legjobb barátja volt a protestáns iskoláknak és tanároknak. Elismerte értékeinket és jóindulattal sok intézmény erősödését, virágzását mozdította elő. Bár minden katolikus fölöttesünk ilyen lenne ! Tudományában, tankönyveiben is mindenütt objektív tudott lenni, úgy, hogy nyugodt lélekkel használja sok iskolánk nagyszámú tankönyvét. „Vajha minél több Pintér Jenővel büszkélkedhetnék a nemzeti tudomány és a magyar művelődés“ — így fejezi be a cikkíró s mi is csatlakozunk szavaihoz szívvel-lélekkel. - Ugyanitt Dékány István „Ember és környezet ismeret a történettanításban“ címen, Szepesi (Schmidt) Bruno „A tanulók és osztályok minősítése“ címen írnak közérdekű cikkeket. Ugyané közlöny júniusi számában a latintanítás újabb módszerének kritikai tisztázásához szól hozzá Pintér Lajos ; kiemelkedik belőle a karcagi református gimnáziumi tanár, Kónya Sándor cikke, melyben nagy gonddal állítja össze az angolnyelv tanításának mérlegét az új tanterv alkalmazása óta. — A szeptemberi szám Reibner Márton a reálgimnáziumi latintanításról ír, Biliary Ferenc pedig a múlt évi értesítők alapján az iskolák munkájáról igyekszik hű képet adni. Áz Országos Polgári Iskolai Tanáregyesületi Közlöny szeptemberi számában Lux Gyula, az evangélikus tankönyvíró a munkaiskola elvéről a németnyelv tanításában, a másik evangélikus, Sólyom János pedig „Petőfi nyelve és az iskola“ címen ír minket is érdeklő cikket. örvendetes tényként említjük meg, hogy a budapesti evangélikusok hivatalos lapja, az Evangélikus Családi Lap szeptemberi számával új rovatot kezdett Iskola és Otthon címmel. Az első szám cikkét Sólyom Jenő, evang. gimn. vallástanár írta, kinek gondolata a rovat megindítása is volt, s hangsúlyozta a két faktor együttműködésének szükségességét. A másodikat Bőhm Dezső, igazgató ,,A szülők érdeklődése gyermekeik tanulmányai iránt“ címen. A rovat célja gyakorlati tanácsok adása, nem elmélet. Sajnálattal látjuk, hogy a harmadik számból hiányzik e rovat ; reméljük azonban, hogy a kezdeményezés folytatódni fog, s ezentúl is helyet kapnak e nagy olvasó- közönséggel bíró lap hasábjain pedagógiai kérdések. Ebből haszna lesz iskolának, szülőnek, egyháznak egyaránt. Krónikás.
