Protestáns Tanügyi Szemle, 1932

1932 / 1. szám - Kun Sándor: Latin olvasmányi óra a gimnázium IV. osztályában

24 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Alkalmazás : A jövő órán egy másik híres ókori költőről fogunk olvasni, akiről Ovidius Metamorphoseon c. munkájában emlékezik meg. Ennek a költőnek Orpheus volt a neve. Az ő énekének is Arioné- hoz hasonló csodálatos varázsa volt. Ha dalolni kezdett és lantjával kísérte énekét, a mezők növényei, az erdők fái és vadállatjai köréje sereglettek és elbüvölten hallgatták a bűbájos melódiákat. A monda szerint egyszer énekével annyira meghatotta az alvilág istenségeit, hogy megengedték neki, hogy kígyómarástól fiatalon meghalt szép­séges feleségét, Euridicét, felhozhassa a felvilágra. Csak azt a fel­tételt kötötték ki, hogy jövetközben hátra ne tekintsen. Mivel azon­ban Orpheus nem bírta megállani, hogy vissza ne nézzen kedves feleségére, Euridicének lent kellett maradnia a holtak birodalmában. Ettől kezdve Orpheus búskomor nőgyülölő lett. S midőn egy alka­lommal édesbús, panaszos költeményeivel gyönyörködtette állatok­ból, növényekből, fákból és kövekből álló kíséretét, feldühödött thrák nők megtámadták és göröngyökkel, kövekkel, földműves szer­számokkal megölték. Ezt a szörnyű merényletet kezdjük olvasni a következő órán. Néhány nehezebb kifejezést és szerkezetet beszéljünk meg : Nurus pectora lymphata (acc. respect.) ferinis velleribus tectae = akik őrjöngő keblüket állati bőrökkel fedték be ; carmen sociare nervis percussis — a húrok pengetéséhez dalt énekelni ; hasta foliis praesuta = borostyánnal, szőlőlevéllel körülfont bot ; furialia ausa = őrült merénylet ; temeraria bella = elszánt harc ; modus abiit = nincs határ ; obstrepere = túlharsogni. Ezzel vége az órának. Szabad legyen összegeznem a vázolt próbatanításban megnyilat­kozó főbb elveket. Ezek a következők : 1. Az óra (jazdaságos beosztásának célszerűsége és az órarészletek időtartamának a szerepük fontosságához mért arányossága. 2. Az olvasmányi anyag elmélyítésére irányuló törekvés. Ezt a célt szolgálja a múlt órai anyag főgondolatainak megbeszélése, tar­talmának elmondatása ; a régi anyag újból való lefordítása ; az új rész tartalmából a főbb mozzanatok előrebocsátása ; a konstruálás után kétszeres lefordítása ; az új anyag tartalmi analízise s a tanul­ságok levonása. 3. A tanulók latin nyelvi készségének fejlesztése és a régebben szerzett grammatikai ismereteknek ébrentartása. Ennek érdekében tör­ténik a régi anyag latin szavainak és kifejezéseinek apró mondatok készíttetésével való megrögzítése ; az új rész szavainak etimolo- gizálva, szinonimák, rokonhangzásúak bevonásával való megbeszél- tetése ; igéknél, jelzős főneveknél különböző hajlítási alakok kérde­zése, mellékneveknél közép- és felsőfokok, továbbá adverbiumok képeztetése. 4. Gyakori alkalom a tanulók öntevékenységére. A régi szövegből maguk a fiúk adnak fel egymásnak kis magyar mondatokat latinra

Next

/
Thumbnails
Contents