Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 9. szám - Nánay Béla: A magyar helyesírás tanítása
282 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE egésség, nehésség, igasság ; / helyett y : annya, attya, nénnye ; továbbá : sziftelen, fekünnék, anna (adna). Népies kiejtés írása : lássa (látja), tartsa (tartja), gyón, mán, ténleg, itthol, mész. Rossz tökeresés : „monta, megijettem, füröttem, elkezte, gontta- lan, fére, hadjon, tards.“ A pótlónyujtást nem jelölik: -val, -vei ragnál, sűrűn a -hoz, -hez, -nél, legsűrűbben a felszólító mód ,,j“ jelénél. Egybeírják a gyakoribb mondatszakaszokat: „netedd, nebujdoss, micsinálsz, azmondta, édesanyám“, s a van, lesz, akar, fog, szabad, kell, tud igéket az igekötőkkel. Viszont erős hajlam van az összetett szavak s az igekötők szétválasztására. Elhagyják a vonást: hogy, midőn, aki, amely, ami, a mondatkapcsoló és előtt, mondat végén pedig a ! és a ? -et. Az így összegyűjtött tipikus hibák rámutatnak arra : mit kell munkába venni, s lehetővé teszik a módszeres fokozatokat. A kiküszöbölésükre minden eszközt fel kell használnunk, nem csak egyet-egyet. Először is tudatossá kell tennünk, hogy a magyar nem úgy ír, ahogy beszél. Ezt akkor visszük be a tudatba, amikor először találkozik a tanuló az élőszó és az írás ellentétével. Azután ismételten hangsúlyozzuk. De láttatjuk is. A kezdő fokon a gyermek nem veti fel a miértet. Előtte a szó zárt egység, kép, amelyet úgy rajzol le, amint lát. A látásnak segítségére megyünk nyomda-technikai eszközökkel: a -ban, -ben ragot, különösen az idő- és állapothatározóknál, hol nehezebb a felismerés, a múlt idő ,,tt“ jelét, a tulajdonfőnevek kezdőbetűjét, a helyesírás minden veszélyes pontját kurzív vagy nagyobb méretű betűkkel szedjük. Amint Lyonnet strassburgi olvasókönyve üres betűkkel nyomtatja a néma hangokat (Pl. habit). Ez a fogás hasznos a vizuális típusú tanulóknak, tehát a többségnek, mert a vizua- litás terjedőben van. A megfigyelt szóképeket lerajzoltatjuk. (Másolás.) A következő fokozatban az emlékezetre támaszkodunk : a tollbamondással. Jól tagolt, világos kiejtésben éreztetjük a hosszú magán- és mássalhangzókat, összetételeket, a mondatszakasz tagjait, az azonos alakú szavak különbségét. (Pl. hall, hal.) Tartunk kiejtési próbákat, hogy a fül hallja a helyesírást, segítse a szemet, a kezet összefolyó beszédben és fogalmazásnál is, mikor a figyelem határoltsága miatt a helyesírás szabályai nem lehetnek a tudatban. A francia s a francia-svájci iskolákban nagy szerepe van a diktá- lásnak, külön diktálási órák vannak az órarendben. Ezt a mi iskoláinkba is be kellene vezetni, legalább is olyan formában, hogy az óraszámból meghatározott idő tollbamondásra jusson. Az auditiv típusú tanulóknak szükségük van erre. A diktálásnál fokozatokat tartsunk meg. Első fokon a diktáló figyelmezteti a tanulókat a fogósabb szavak írására. A másodikon
