Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 9. szám - B. D.: Az új kultuszminiszter nyilatkozott
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 2(>5 Az új kultuszminiszter nyilatkozott. Minden tanügyi ember őszinte örömmel olvashatta nyilatkozatát, mert a kultúrember szólalt meg benne. Nem szoktuk az új miniszterek szavait szokásszerűen helyeselni, sőt utóbbi időben éppen nem helyeslő szókat kellett a kultúra őreinek szavaihoz és tetteihez fűznünk, tehát igazán őszinte szóval beszélhetünk Hóman Bálint első megnyilatkozásáról. Első főkijelentése az, hogy nem kíván a kizárólagos leépítés szolgálatába állani, s hangsúlyozza, hogy a kultúra nem lehet a pénzügyi és gazdasági viszonyok függvénye. Ezt a mostani mindenütt takarékoskodó világban nem árt aláhúzottan kiemelni, mert bizony minden személy, minden közület éppen a kultúrán kívánja megtakarítani azt, amit máshová szívesen kivet. Megnyugtató, hogy a fiatalokkal törődni kíván s a tehetségekre szívesen fogad el felhívást bárkitől. Megnyugtat, mert ő mint a Múzeum főigazgatója igazán törődött embereivel és sokakat helyezett el még a mostani nehéz viszonyok között is a tehetséges fiatalok közül. Ami a középiskolák szervezetét illeti, igen nagy örömmel olvassuk, hogy a sok középiskolai típust meg kívánja szüntetni, és egységes alsó tagozatra kívánja a többirányban szétágazó felsőt építeni. Ugyanezt hangsúlyoztuk mi is múlt Szemlénkben, ezt kívánja a józan ész már régen, s várja a tanárok, tanulók és szülők nagy tömege. Reméljük, rövidesen meglesz a végleges lépés. Ugyan a Lapszemlébe tartoznék, de itt említem, hogy a Református Eigyelő októberi, 41. számában Magyar Illés azt mondja, hogy minden új miniszter reformál, új tantervvel lép fel. Hasonlítja az iskolát a virágos kerthez, melyet állandóan újra rendeznek, folyton nyírnak, szóval nem hagynak nyugodtan fejlődni. Kéri Hóman minisztert, hogy „egyébként is sok tudós könyvön megörökített nevét egyelőre legalább új iskolai reformok címlapján ne engedje halhatatlanná lenni.“ Mi pedig éppen kérjük, hogy sürgősen jelenjék meg Hóman tervezett reformja, mely végre a reformok sorozatát józan befejezéshez juttassa. Most igazán szükséges, hogy az elhibázott intézkedések rögtön visszavonassanak, a fiú- és leányiskolák munkája helyes mederbe terelődjék és így azután nyugodtan fejlődhessék tanügyünk rózsás, virágos kertje. Végül, de nem utoljára a felekezeti békét, a felekezetek méltányos támogatását ígéri, s mint hithű í
