Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 7-8. szám - Holstein Gyula: Középiskoláink gazdasági helyzetéhez
244 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Felesleges lenne részletezni roppant fontosságukat, egyházaink kebelén belül, a gondolatláncolathoz elég annyi, hogy történet- hatalmak, melyek mindenikének meg van a maga bázisa és akciósugara. Külön-külön hatnak, de az eredményük egy, hiszen ugyanazon hitfelekezetek vallásos és erkölcsi kincseinek letéteményesei és elosztói. Tevékenységük egyházaink legfontosabb alapfunkciói közé tartozik, mihelyt az aktivitásuk megszűnnék, az egyházak életfolyamatában gátlások lépnének fel. Ezt leszögezve, aggodalommal könyveljük el, hogy az állam ez évben a középiskoláink segélyét újból leszállította és ezzel néhol a gazdasági helyzet kritikussá vált, nehány lépés még és az a veszély fenyeget, hogy az egyház ezen fontos testrészei közül egyik-másik elpusztul. Részletezzünk csak egy ilyen pusztulást, mert egy iskola-halál processzusa még nincs eléggé a köztudat homlokterébe állítva. Egy ilyen elmúlás először is az intézmény vezetőinek lelkében a legégetőbb aggodalmakat korbácsolja fel, sőt végzetesen is hathat, azután mindazok az anyagi javak, intézeti vagyontárgyak, melyek mind egy speciális intézmény nagyszerűen elgondolt működési tervezetének összefüggő részletei voltak, széthullanak, széthull a tanuló sereg, széthull az intézet régi tanítványainak serege, kiket pedig a modern pedagógia olyan ragyogóan az iskola szolgálatába állított. Megszűnik a volt iskola a maga hatósugarait kisugároztatni egy nagy, igen nagy körzetre, ez pedig mint egy elhalt rész kiesik egyházunk élő testéből. Egy ilyen tevékenyen és nemesen behálózott terület kikapcsolódása erős vérveszteség az egyházra azért is, mert az elhalt rész működési területén az élet nem fog szünetelni, hanem más érzés- és gondolatvilág szerint berendezett történeti hatalmak hatásai bontakoznak ki, amelyek könnyűszerrel és véglegesen elnémítják egyházunk esetleges élesztési kísérleteit is. De ezeken kívül a legfőbb baj az, hogy az első bezárult iskola után jöhet a második is. Ehhez nem is kell sötéten látni. így az elhalt területek növekedhetnek, okai lehetnek az egyház erősebb funkcionális megrendülésének, amivel végül a még épen maradt középiskolacsoport pozíciója, életereje is meginog. Ezek a ténymegállapítások mind okszerűen kapcsolódnak egymáshoz és nem egy pesszimista érzés kiélései, hanem a tények felsorakoztatása azért, hogy minél hathatósabb és haladéktalanabb védelem után való törekvést szuggeráljanak mindenkibe. Az ország, a hivatalos magyar állam, rettentő gazdasági bajvívása már maga is eléggé fenyegetően utal arra, hogy önállóbb, központi támogatást minél kevésbbé igénylő életlehetőség után nézzen minden iskolánk. Az egyházi főhatóságaink ezerfelől és ezerféle anyagi panasszal ostromolva, az államéhoz ugyancsak hasonló heves küzdelmet folytatnak az egyházak létéért." Hogy telhetik tehát onnan segítség?
