Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 7-8. szám - Holstein Gyula: Középiskoláink gazdasági helyzetéhez
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 245 Nézzük meg közelebbről középiskoláinkat, melyek közül több közvetlenül fenyegetve van. Amint említettük, mindeniknek meg van a maga hatásterülete. Ez a cselekvési sugár egyiknél nagyobb, a másiknál kisebb. A nagyobb akciósugárú intézetek sok ember erején virulnak, fejlődnek. A kisebbek gyökérszál-rendszere gyérebb, a vihar hamarabb is kapta meg őket. A nagyobb középiskoláink, támasztékaik tudatában, erős aktivitásúak, versenyre kelnek ugyanazon helyen lévő iskolatársaikkal. Versenyük haszon és dicsőség az egyházra és a nemzeti kultúrára egyaránt. Ha olvassuk értesítőjüket, a kép, mely elénk tárul, üde és bőséges forrásból táplálkozó életműködés egészséges lüktetését mutatja. A sokágú és nívót tartó tevékenység csak jó anyagi alapokon épülhet. Az értesítőikben tekintélyes összegekről olvasunk. Ugyanekkor azonban másfelől ez iskolák évvégi beszámolóitól függetlenül arról veszünk tudomást, hogy egyházunk világi és egyházi vezetői valósággal heroikus harcot vívtak nem is sok hónappal ezelőtt azért, hogy az államtól összeomlás előtt álló iskoláink részére az életet a haláltól éppen csak elválasztó összeget megkaphassák. Feltesszük tehát a kérdést : ha ugyanazon egyháznak testvériskoláiban ennyire feltűnő és szinte végzetesen különböző életlehetőségek szerint formálódott a helyzet, nem volna helyénvaló olyan modus vivendit keresni, amelyik az intézetek meglévő anyagi autonómiájának teljes tiszteletben tartása mellett valamelyes kiegyenlítődéshez vezetne. Nehéz esztendőben : 1932-ben vagyunk, amikor még a kereskedelmi élet tagjai is mind számosabban sietnek egymásért áldozatot hozni. Sietnek, mert messzebbre néznek. Valóban középiskoláinkra egy ilyen elasztikusabb programm- kitűzés nemcsak hogy erkölcsileg is megfelelő elhatározás volna, hanem egy el nem kerülhető gesztus, mely távolabbi sikerekkel is számol. Egészen bizonyos, hogy amikor valamely iskola költségvetést állított össze, minden numerust a legóvatosabb körültekintéssel, életviszonyainak, helyzetének tüzetes megfontolásával állapított meg. De így is fel lehet tenni a kérdést: vájjon a megállapított költség- vetés a jelenünk általános életszínvonalán mozog ? Az intézeteink baráti és szorosabb összekapcsolódásának első kísérlete onnan indulhatna ki, hogy fennálló törvényeink keretén belül össze kellene hívni a jövő költségvetési év előtt egy középiskolai közi értekezletet, melyen minden intézet képviselője felolvasná költségvetése tételeit és általában beszámolna iskolájának minden financiális összefüggéséről. A kívülről látható jelekből következtetve, egészen bizonyos, hogy egy ilyen természetű beszámoló roppant tanulságos és termékeny volna, mert a részleteket követő eszmecsere közben kibontakoznának egy középiskola mai életstandardjának megfelelő budget kontúrjai és ezzel kitűnnék, hogy több, sőt a legtöbb intézet költségvetésének keretei nincsenek a mai rettentő
