Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 7-8. szám - Holstein Gyula: Középiskoláink gazdasági helyzetéhez
243 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE A negyedik 10 évet vesztett, mint lelkész és idősebb fejjel a VIII. fizetési osztályban van, s lefoglalt fizetéséből 54 P-t kap kézhez, s öt gyermeket taníttat. Egy volt református tanárnak megszállt területen havi 169 P fizetésből és 32 P lakbérből három gyermeket kell taníttatni, egyet a műegyetemen, s a negyediket is otthoni ellátásban részesíteni. Jönnek a nánásiak, akik fizetésük 40%-ából élnek hónapok óta, miután már fizetésük 10%-áról külön is le kellett mondani; a gyön- kiek, akiknek államsegélye 86%-ról 42%-ra szállt le s az illetményük egy részéről szintén már le kellett mondaniuk. És ezeknek sem tudunk adni egész ösztöndíjat, mert van teljesen árva és félárva gyermek is, s ezek természetesen még jobban rá vannak szorulva. A pályázók nagy száma miatt csak ilyeneknek jut teljes ösztöndíj. A legnagyobb szeretettel kérjük fel tagtársainkat és főleg az igazgató urakat, hogy vegyék védelmükbe ezt a jóléti alapunkat s mivel technikailag nehéz, sőt lehetetlen a beírásnál különbségeket tenni, hogy egyik tanulót ez alól a díj alól mentesítjük, másikat az ifj. könyvtárra való járulék, harmadikat a testnevelési díj járulék fizetése alól, a TGyNA-járulékot is, mint a többi kötelező mellékdíjat minden tanulótól kivétel nélkül szedjék be s csak a legvégső esetben éljenek azzal a jogukkal, hogy egyeseknek ezt a csekély összeget elengedjék. A Konvent határozata sem kötelezőleg rendeli el, csak figyelmébe ajánlja az igazgatóknak. Még nagyobb szeretettel kérjük legfelsőbb elöljáróinkat, hogy az úgy is mostoha elbánásban részesülő tanárságot ne fosszák meg ettől az egyetlen jóléti intézményétől, hogy abból idővel esetleg református tanárok házát, tanárok betegsegélyzőjét, vagy még más jóléti intézményt is létesíthessünk. Debrecen. Jakucs István. Középiskoláink gazdasági helyzetéhez. A világgazdaság krízise a kultúra minden területén megnehezíti a természetes fejlődést. Egyházaink is megérzik a nyomasztó anyagi válságot. A fejlődésük vonalának az íve alantabb mozog. Számoló óvatosság lesz úrrá minden nagyobb vonalú kitervelés, szabadabb lendület előtt, sok kidolgozott programm vesztegel a halogatás állomásán. Nem is olyan régen az állami segítség csekély mérvű elvonása mellett is szabadabb volt a hangulat; mióta azonban súlyosabb természetű levonások sújtják egyházainkat, azóta éppen elég energiát követel a jövő pesszimista színezetű kilátásainak elkergetése. Ebben a viszonylatban a legéberebb figyelem fordul egyházaink középiskoláira, melyek fölé a legfeketébb viharfelhők gyűlnek.
