Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 7-8. szám - Horváth Károly: A természettudományos megfigyelésre és gondolkodásra való nevelés
236 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE tekintettel kell lennünk az emberre, mint a természet tagjára, az ember testi és lelki harmóniájára, az örök értékre. Azért bizony sokszor felvetünk ilyen kérdéseket : Mit veszünk észre az évenkint megismétlődő virágzásban? Miként késztet gondolkozásra a természetben uralkodó törvény- szerűség? Mi az értelme a virágzásnak? Kinek érdeke a Földön az élet fennmaradása? Ki alkothatta a természet törvényeit? stb., stb. A megfigyelések értelmezése. Minden ismeret forrása a megfigyelés és a tapasztalás. A megfigyelés az érzékek és az ész összpontosítását követeli meg. Megfigyelés után az ész továbbműködik, kérdéseket ad, feladatokat, problémákat vet fel, melyeknek megoldása ismételt megfigyelést, kísérletezést és megfontolást kíván. Rá kell vezetnünk a tanulókat arra, hogy minden felvetődő kérdést formulázzanak meg és úgy foglalkozzanak vele. így haladunk a konkrétumtól, a valóságtól az elvont felé. Amitl átunk, azt értelmezni, magyarázni kell. Gyakorlatul tegyünk egy cseppnyi embervért a nagyító alá. Lerajzolják a vérben látott sejteket. Egyesek három különféle sejtet is látnak. Később reájönnek, hogy tévedtek, az egyiket oldal-, a másikat felülnézésben látták. Ilyen gyakorlat megtanítja a növendéket arra, hogy a csak egyszer előforduló esetlegest a szabályszerűtől megkülönböztesse és hogy magának is meglegyen az álláspontja bizonyos jelenségeknél. A gondolkozóképesség kifejlesztése. A látottakat egyszerű észre- vevésnél is feldolgozzuk, de csak éppen a felvetődő részleteket, tehát kevésbbé alaposan. A tudományos megfigyelést a jelenségeknek vonatkozásba való hozása, az ok és okozati viszony kiderítése követi. Pl. állítsuk összefüggésbe a gyökér belső szerkezetét és tevékenységét. Ha pl. a tanuló a sárga nőszirom (Iris pseudoacorus) gyökérkeresztmetszetét vizsgálja nagyító alatt, egész sereg sejt között kell eligazodnia. Ehhez pontos megkülönböztetésre van szükség. Az áttekinthetőség végett csoportosítania kell az együvé tartozókat. Ezáltal sajátos tulajdonságok helyett bizonyos szabályszerűségek jutnak előtérbe. Ugyanaz a szabályszerűség nagyszámú sejtre érvényes, akárcsak a nyelvtani szabályok. Pl. osztályozzuk a gyökér sejtjeit a köztük levő különbség alapján. Alapos megfigyelésre van szükség, hogy az összes sejteket össze tudjuk hasonlítani egymással. Csak ezután oszthatjuk őket három, esetleg négy csoportra. Amikor az osztályozás megtörtént, akkor vázlatos rajzot készítünk, esetleg a táblára és minden egyes csoportnak megmondjuk a nevét. Most már azután vizsgálhatjuk, hogy milyen szabály szerint épültek fel a különböző szövetek sejtjei. A növény egyik szervének keresztmetszete kitűnő eszköz az induktív gondolkodás gyakorlá- ára. Minden feltételnek megfelel. Számos sejt áll a rendelkezésünkre,
