Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 7-8. szám - Belohorszky Ferenc: Problémák a magyar irodalom tanításában
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 232 A VI. osztályban az irodalmunk első korától haladhatnánk nyugodt lépésekkel a XVIII. századig, a racionalista felvilágosodás kifejtéséig, mintegy 1746-ig, Anonymus krónikájának felfedezéséig. A VII. osztályos anyag a felvilágosodás, romantikus költészet korát vehetné tárgyalás alá, mintegy 1844-ig, Petőfi fellépéséig. A VIII. o. anyaga a nemzeti klasszicizmussal, realizmussal és a legújabb irodalommal ismertetné meg a tanulót. Erre a felosztásra a szükséges magyarázatot is meg kell adni : Soknak találnák egyesek a VI. osztályos anyagot. Igaz, hogy költészetünk nem kevesebb, mint hét századát ölelné fel. De talán nem kell bővebben magyaráznom, hogy e hét században a középkori, renaissance-, barokk-kori irodalom főbb vonásai vannak csak meg, távol a különösebb egyéni jelentőségtől, Balassánkat, Zrinyit, Gyöngyösit és Mikest leszámítva. A középkori, de különösen az ú. n. protestánskori irodalom számtalan nevéből teljesen felesleges a középfokú oktatásban pl. a Beöthy-féle tankönyvhöz hasonlóan oly nagyszámú írót megjelölni. Elegendő a kor jellemzőbb egyéniségeit kiválogatni és inkább Balassával, Zrínyivel, Mikessel foglalkozni behatóan, teljes részletességgel. Ilyen meggondolás után a VI. osztály anyaga nem hogy nagy lesz, de talán éppenséggel össze is szorul. Fordítsuk az időt inkább a koreszmék megvilágítására, a sajátos magyar vonások kimutatására, természetesen irodalmi művek alapján. (Erre példát ad már Zsigmond Ferenc új irodalomtörténete is.) A VII. osztály anyagában már részletes elemzést kívánnak íróink, költőink. De itt, e fokon, ebben a középső osztályban már könnyebb is lesz a munka, mert jóformán két korról : felvilágosodott racionalizmusról és a romantikus költészetről van csak szó. A koreszmék, a sajátos vonások és magyar faji jelleg egyes írók művein csillan át, akikkel behatóan foglalkozni nemcsak kötelességünk, de szükséges is minden szempontból. A lényegesebb és jelentékenyebb írókat a következőkben jelölhetem meg : Bessenyey, Ányos, Kármán, Csokonai, Kisfaludy Sándor, Kazinczy, Berzsenyi, Kölcsey, Kisfaludy Károly, Katona József, Vörösmarty, Bajza, Jósika, Eötvös. Voltaképpen soknak tűnik, de ne feledjük, hogy pl. Csokonai, Vörösmarty nem lehet már ismeretlen a tanulóifjúság előtt, ezekre az írókra jóval kevesebb időt kell fordítani, mint ahogy azt értékük és korbeli fontosságuk természetszerűleg megkövetelné. Másfelől viszont a három jelzett koron belül ezek az írók olyan tereken simulnak egymáshoz, eszmék és felfogás dolgában, mint igen kevesen az egész irodalomban. 70 év, alig két emberöltő közös, egy síkba tartozó hajtásai. A legtöbb vád bizonyára a VIII. osztályos anyaggal ér majd engem. Itt a meggondolásom épp az volt, hogy a modern irodalmat megismertessük a növendékekkel teljes egészében. Nem akarok német példákra hivatkozni, sem más külföldi tantervekre (v. ö. Petrich Béla cikkét az OKTK 1931 szept. füzetében.), pusztán a modern életre és modern ifjúságra. Lehet, hogy van bennük sok
