Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 7-8. szám - Belohorszky Ferenc: Problémák a magyar irodalom tanításában
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 231 Ennek a visszásságnak nagy hátrányát ismeri minden irodalom- történetet tanító tanár. A tanuló — természetesen — undorral fordult el az irodalomtól, különösen annak régibb korától, évszámokat, adatokat, neveket, címeket tanult, tudott egész sor idézeteket és tartalmakat, anélkül, hogy műveket behatóan olvasott volna. Ezt a visszásságot megszüntetni, mindjobban előtérbe lép az irodalom tanítása eredeti szövegek alapján. Minden kisebb-nagyobb írónál az lesz a fontos, hogy a tanuló szemelvényeket, ne pedig irodalomtörténetet ismerjen meg. Voltaképp e téren a leghelyesebb épp az volna, ha a tanuló kezébe csak irodalmi olvasó könyvet adnának történeti menetben, olyant, amilyet már Toldy Ferenc is adott, természetesen a jelen igényeinket kielégítő módon. Az egyes írókhoz — de nem minden kisebbhez, jelentéktelenebbhez — alapos jegyzetekkel ellátva, úgyhogy bizonyos, szükséges adatok, érdekességek, fontosságok megrögzítve legyenek, a tanulók számára könnyen megtalálhatók. A különösebben érdeklődőt tanára már eligazíthatná a helyes forrásokhoz, ahol még többet talál íróról, műveiről egyaránt. A gyakorlati kérdések terén a tanítás mineműségének problémája ilyeténképp lényeges és alapos elintézést nyerhet. Más kérdés az, hogy a magyar irodalomtörténetet, helyesebben irodalmat csak a két felső osztályban tanítsuk-e, azaz két éven keresztül heti három óra az óriási anyag elintézéséhez és alapos, bő, tökéletes tárgyalásához elegendő-e? Az óraszám fölemelése reális körülmények közt végre nem hajtható eredménye illuzórikus. Sokkal helyesebb volna az irodalmat a három felső osztályban tárgyalni. Nézzük, minő meggondolás vezet ebben : Tantervűnk szerint az alsó három osztály a magyar nyelvtannal és beszédgyakorlattal foglalkozik előírt olvasmányok alapján. A IV. osztály a stilisztikát, V. a retorikát, VI. a poétikát hozza. Ezek közül eredményeiben legilluzórikusabb és modern igényeinknek a legfeleslegesebb a retorika egy éven át való tanítása. A stilisztika anyaga is olyan természetű, hogy egy év sok is hozzá. Különben is retorikában, stilisztikában nem az anyag a fontos, nem a definíciók és különféle fajok (stílus és retorikához tartozó) megismerése, hanem olvasmányok alapján éppen a magyar stílus sajátságainak, a prózai írásművek szerkezetének és történetének ismertetése, megfigyelése. Ez az anyag nézetem szerint két osztályba sok, elegendő egy osztályra is. A poétika anyaga természeténél fogva egy osztályt követel meg. E téren is lényeges újítások volnának szükségesek, különösen a tanulandó anyag kérdését illetően, de egy osztályt feltétlenül megkövetel a maga fontosságánál és nevelő, képző hatásánál fogva. Így felszabadul a VI. osztály anyaga teljesen a magyar nyelvből. Ezt a felszabadulást nyilván arra lehetne felhasználni, hogy a magyar irodalom tanítását három osztályra koncentráljuk. Bőséges időnk volna így megismertetni a tanulóval a magyar irodalom minden fázisát, az előbb kifejtett metodikai alapon.
