Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 7-8. szám - Bőhm Dezső: A készülő leányközépiskolai reformhoz
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 227 A készülő leányközépiskolai reformhoz. Az utóbbi évtized állandó jellegét az a forrongás adja meg, mely reformot reformra halmoz. A leánynevelés átalakulása is ebbe az időbe esik ; tényleg azonban már régen érezte szükségét mindenki, hiszen a felsőbb leányiskolák megszűnte után az egy leánygimnázium nem elégíthetett ki minden igényt. Ekkor történt az evangélikus egyház részéről egy még nem eléggé méltányolt, de kétségtelenül úttörő lépés, mikor 1920-ban Budapesten Raffay Sándor püspök elgondolásából a Veres Pálné-intézetet létesítette. Ez a modern nyelvek mellett irodalmi és művészeti irányú tárgyaival határozott utat jelölt. Végre Klebelsberg miniszter is eljutott reformjai sorozatában a leányneveléshez, és megalkotta az 1926. évi XXIV. tc-et, mely elgondolásában Raffay nyomán ment, és új korszak megnyitásának látszatát keltette. Már a törvény azonban csalódást hozott, mikor a klasszikus nyelvű gimnázium mellé két modern nyelvű középiskolát állított: a líceumot és kollégiumot. Mert akárhogy is fejtegetik szőrszálhasogató módon, hogy a kollégium nem középiskola, mivel egyetemre nem képesít, csupán középfokú iskola : tény, hogy szervezete a középiskoláké, igazgatója, tanárai középiskolaiak, érettségije teljesen ugyanaz, felügyeletét ugyanazzal a főigazgatóval gyakorolja a miniszter stb. Tehát már maga a törvény csalódást keltett a szakemberek előtt, még keservesebb csalódást a végrehajtás lanyhasága. U. i.- alig alakult más, mint líceum ; kollégium papíron négy lett volntp valójában azonban egyedül a Veres Pálné-intézetből és az 50 é^es Deák-téri polgári leányiskolából létesített evangélikus maradt meg. A típus már e miatt is gyengült, iránta a bizalom megingott : hiszen még a törvényalkotó állam sem igazolta létjogosultságát ilyen fajú iskola létesítésével. Hogy az egyetlen intézet a mostoha viszonyok ellenére is már élete hatodik évében tíz osztályában 460 tanulót nevelt, ezt sem az illetékesek, sem a nagyközönség nem akarja eléggé méltányolni. Pedig nem szeszély vagy feltűnésvágy választatta a pesti evangélikus egyházzal éppen a kollégiumi típust, hanem az a tény, hogy ennek tanterve volt az 1920-as evangélikus — mondjuk - reformiskola tantervéhez leghasonlóbb, s bizonyult az 1920 óta eltelt hat év alatt a leányléleknek legmegfelelőbbnek. Sajnos, a reform óta eltelt évek igazolják, hogy az alkotó miniszter letűnte után az illetékesek sem nézik valami barátságos szemmel az egyetlen leány- kollégiumot, mely valahogy nem talál a tanügyi rendszer egységébe. Most úgy hírlik, reformálni készül az új, gyors munkájú miniszter ; valójában eddig sem állt a rendszer változatlanul, belső eltolódások történtek : pl. a latin tanításában a leánygimnáziumban, s egyes tárgyakra vonatkozólag a kollégiumban (francia mint harmadik kötelező nyelv, háztartástan elhagyása, világirodalom tanítása), most meg a gyorsírás.
