Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 7-8. szám - Bőhm Dezső: A készülő leányközépiskolai reformhoz
22,S PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Nem tudjuk, mi lesz a reform lényege, mert a nagy nyilvánosság mellőzésével készül, épp ezért adjuk gondolatainkat, melyek hat évi előtanulmány és hat évi gyakorlat révén érlelődtek, s így talán tanulságosak lehetnének, ha meghallgatásra találnának. Az egész 1926-os reform főhibája óit keresendő, hogy sorompót állít minden ok nélkül a létesített három iskolafaj közé. Már az alsó fokon sem csupán a második nyelv (latin, angol, francia) választja el őket egymástól, hanem olyan tárgyak is, melyek egyöntetű tanulása logikus lenne : ilyen a természetrajz. Miért kell ezt a kollégiumban csak a II. osztályban kezdeni, s más sorrendben tanítani, mint a másik kettőben ? Miért kap a gyermek, ki az elemiben bizony egész délelőtt erős munkában van, a kollégium I. osztályában csak 24 órát, s ebből is 3 testgyakorlás, 2 rajz, 2 ének, 2 kézimunka, tehát így csak 15 elméleti órája van, s miért nem engednek neki még legalább két természetrajzi órát ? Nyilvánvalóan csak az egyes típusokból való átmenet megnehezítése a cél. Erre mutat egyébként a különbözeti tárgyakat megállapító 1928. évi 7171. V. sz. rendelet, mely kéjeleg a különbségek keresésében, s nem a lényeget nézi. Ennek analógiájára minden iskolát változtatni kénytelen tanulót le kellene vizsgáztatni mindabból az anyagból, melyet az elhagyott iskolában használt tankönyv másként tanított, vagy az ottani tanár kevésbbé alaposan adott elő, mint az új iskola tanára. Evangélikus szempontból még külön aggályaink vannak ; nekünk u. i. három leányközépiskolánk van s ezek a három típust képviselik : Nyíregyházán leánygimnázium, Kőszegen francia nyelvű liceum, Budapesten angol nyelvű kollégium. Szegény evangélikus gyermek, mennyi különbözeti vizsgát kell tennie, ha ártatlanul át kell lépnie egyik intézetből a másikba ! Kis jóindulattal, méltányossággal meg lehetne a tantervet úgy reformálni — s meg is kellene ezt tenni ! — hogy az alsó négy osztályban egységes legyen a három leányközépiskola tanterve ; sőt én ezt még a polgári leányiskolára is kiterjeszteném, mert sokszor elkerülhetetlen kényszer készteti a szülőket arra, hogy továbbtanulásra alkalmas leányaikat az alsó fokon polgáriban neveltessék. Az V. osztálytól ám jöjjön az elágazás : a bi- vagy akár trifurkáció, ez lenne az egészséges állapot. A mostani helyzet még csak nem is következetes : különbözeti tárgyakat megállapító fenti rendelet értelmében pl. megfelelő vizsgával át lehet lépni a kollégium VII. osztályából a másik két típus VIII. osztályába ; a kollégium érettségije után azonban pár különbözeti tárgy után újra teljes érettségit kell tennie az érett tanulónak a líceumban teljesen ugyanazokból a tárgyakból : magyar, német, angol, történelem, mennyiségtan és természettanból. Hol itt — nem a méltányosság, hanem csak a minden szervezetben szükséges elemi következetesség ? ! Lealázó ez nemcsak a kollégiumra mint iskolafajra, hanem arra az egyházi elnökkel (jelen évben a püspökkel) és objektív kormányképviselővel élén szigorú igazságossággal működő bizottságra is. 1931—32-ben pl. a budapesti leánykollégiumban 53 érett
