Protestáns Tanügyi Szemle, 1932

1932 / 6. szám - Belföldi lapszemle

216

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

érezze magát a tanárság mostohának, akkor — hisszük — a harmónia mindig meglesz, ha talán nincs is most teljesen meg.

Ifjú Évek, X. (*. Oravecz Ödön Széchy Károly emlékezetét idézi, ki mint evangélikus egyetemi professzor, sok derék tanárt és irodalommal foglalkozó munkást nevelt a kolozsvári egyetemen. — 8. számában Horváth Károly emlékezik meg Thessedik Sámuelről, a szarvasi evang. lelkészről, ki a magyar mezőgazdasági oktatás neves úttörője volt másfél század előtt. Krónikás.

A Jövő Útjain legutóbbi száma a vidék pedagógiai nehézségeivel foglalkozik s evvel a legégetőbb kérdéskomplexumot világítja meg átfogó és mégis gyakorlati cikkeivel, melyek közül kiemeljük a következőket :

Gortvay György ,,A falu egészségügyével“ foglalkozik. Magyar- ország népessége jórészt falun, ill. tanyán lakik. A rossz kereseti viszonyok (nagyrészük mezőgazdasági napszámos munkás s kb. 120 évi munkanapja van csak), a nagy helybeli távolságok, az agrártípusú egészségügyi igazgatás kiépítésének hiánya folytán kultú- rális, egészségügyi lakás s ruházkodásbeli igényeit nem tudja kielégíteni. A munkás betegsegélyezések országos kiépítése, az otthoni fekvőbeteg ápolás intézményes megszervezése, vándorrendelések, köztisztasági fürdők létesítése stb. segíthetnek addig is, amíg a magyar mezőgazdasági termelés átszervezése, tervszerű telepítés stb. gyökeresen orvosolják a bajokat.

Karácsony Sándor rámutat arra, hogy a tanyai tehetséges gyermek mily könnyen elkallódik mai nevelési rendszerünk mellett. Nehezen jut iskolához. Feltéve azonban, hogy rendes, osztatlan falusi iskolába, majd középiskolába kerül, ez sem jelent megoldást. Az iskolák a városi gyermek lelkére szabottak s a tanyai gyermek számára a tanulás „nem életének a magyarázata, hanem csak közömbös adathalmaz“. Nem meghódítani, „csak megtermékenyíteni“ kell városi kultúrákkal a vidéket. A vidéki iskolának sui generis vidéki lélekből, vidéki kultúrából kell kinőnie, különben unatkozó, fásult idegen benne a tanyai, falusi gyermek.

Lichtmann Ferenc „Az iskolánkívüli népművelés feladatai vidéken“ c. cikkében arra az eredményre jut, hogy tapasztalatai szerint az iskolánkívüli népművelés a falusi népnél leginkább úgy érhet el célt, ha a gazdakörben fesztelen beszélgetés közben észrevétlenül tanítják őket. Az előadásokat nem nagyon szeretik. Megfelelő, népnek való irodalmat kellene összeállítani.

Vitéz Faragó Ede „Cserkész falujáráskor szerzett pedagógiai és szociológiai tapasztalatokéról számol be. Mind több s több cserkész- csapat vállalkozik arra, hogy regősként körbejárják a magyar falvakat. Igyekeznek a napi értékek megőrzése mellett kultúrát vinni az elhagyott, hihetetlen nyomorban élő, majdnem állati sorban tengődő falusi és tanyai nép közé. Minden teológiának, jegyzőtanfolyam-