Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 6. szám - Belföldi lapszemle
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMRE 215 Ugyanaz, 55. sz. az április 2-i közgyűlésről számol be. Esztergomy Ferenc : A heti óraszám és szolgálati idő védelmében címen kifejti, hogy a tanárnak hetenként 30—-35 órája van, a köztudatban levő 18 helyett. Külföldön — Németországot és Svájcot kivéve — mindenütt kevesebb a heti óra s a szolgálati évekkel kevesbedik a szám, nagyobbodik a megbecsülés, mely címben is nyilvánul. Megjegyzi, hogy az utóbbi 20 év alatt 10 év többletet kívántak a tanárság vállára rakni, mivel 30-ról 40-re emelték a szolgálati időt; pedig az iskolai munka mellett tudományos, társadalmi, irodalmi téren is a tanárság vezet. Szőts Gyula : Külső beavatkozás az iskolai életbe című cikke közérdekű még. Közölve még az Állásfoglalás a fizetéscsökkentés ellen című, kultuszminiszterhez intézett memorandum. Magyar Középiskola, XXV. 1—2. sz. Petrich Béla : Remarque könyve és az iskola cikke arról szól, hogy részleteit német iskolákban olvastatják. Mivel a könyv az iskola becsmérlésére nevel, pesszi- misztikus hangú, nem találja serdülőkkel való tárgyalásra alkalmasnak. Magyar Tanítóképző, XLV. 2. sz. Csekő Árpád : Cselekedtető tanítás a mennyiségtanban, általánosabb érdekű. Református Figyelő, V. 151. Magyar Illés : Vakáció ! Vakáció ! címen hibáztatja a szünidőmegnyújtó rendeletet s hogy az iskola utóbbi időben kísérletezés helye. Az ismeretlen szakértőknek, kik e rendeleteket kiadták, szeretne vakációt adni, hogy kipihenjék magukat. A cikk felfogása közlönyünk múlt számában kifejtett nézetünkkel egyezik. Kálvinista Szemle, XIII. 17. sz. Nagy József : Iskoláink kérdéséhez címen Uetessy Kálmán ugyanitt felvetett gondolatához szól hozzá. Egységes iskolapolitikát kívánt: ne egyes gyülekezetek magánügye legyen az iskolafenntartás. Megállapítja, hogy az állam adta eddig az iskolák segélyeit, ennek következményeképpen az iskolák tanárai sokkal inkább az államéinak, mint az egyházéinak érzik magukat. Ezen úgy segítene, hogy az állam az egyház útján adná a segélyeket s hogy ne intézne egyes iskolák ügyében rendelkezéseket s ne utalványozna közvetlenül tanároknak, tanítóknak fizetés- segélyeket. Vizsgáljuk meg ezt a kérdést, mert mindkét protestáns egyházban elhangzik ugyanez a gondolat: Tény, hogy a tanár nem kapja egyenesen az államtól a fizetéskiegészílést, hanem az egyház pénztárán, vagy valamely szervén fut ez keresztül s a tanár az egyházi fizetéssel együtt kapja ezt meg, — legalább nálunk ez így van. — Intézkedést pedig csak az illetékes püspök útján tehet az állam. S ez az ú. n. fizetési ok nem idegenítette el a tanárságot az egyháztól. Most nem akarunk okokat, adatokat felhozni az állítólagos és szívesen hangoztatott elidegenítésre vonatkozólag. Szeretnők azonban, ha egyházi részről is megvizsgáltatnék, nincs-e másban is oka ennek, nemcsak a tanárságban. Közös érdek egyházaink és iskoláink szoros kapcsolata, tegye meg az egyház minden szolgája kötelességét, ne
