Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 1. szám - Ambrózy Géza: Zenei műveltségünk és az énektanítás
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 15 s arra a tanítására, hogy a gyermeknevelésben is, mint az egész élet stílusában, vissza kell térni a természethez. A megkötöttséget a szabadságnak kell felváltania. E jelszó hatása alalt indul meg a nevelői gondolkodás forradalmosítására irányuló heves mozgalom, amely azután a világháborút követő első években érte el tetőpontját.“11 11 Néptanítók Lapja, 1928. évf. 41—42. sz. nov. 1. : „Üjabb paedagó- giai törekvések.“ Ez a köznevelési forradalom, amely tehát több, mint három évtizedes, megtette a maga romboló hatását és most olyan az emberiség, mint a'viharzó tenger hátán hányódó hajó, mely elvesztette az iránytűjét. Egységes világnézet kell a népeknek, azonos eszmények és egyenlően kiművelt, kiegyensúlyozott lelkek, nem pedig ahány ember, annyi felfogás, annyi cél, annyiféle kulturális színvonal. Nos, hát nálunk is az 1924-el meginduló középiskolai reform, mely azóta sem jutott nyugvópontra, hanem szakadatlanul, évről-évre hozott valami meglepetést, egy eredménnyel bizonyosan járni fog, ha megmarad : megbontja az intelligens magyar középosztály művelődési egységét és olyan színvonalbeli különbségeket, eltéréseket alkot, amelyekből végzetes bajok fognak származni. Ezt meg kell mondani világosan és határozottan. Az a lázas kapkodás, ötletszerű újítás, divatos jelszavaknak a köznevelés terére való könnyelmű beeresztése, mellyel az elmúlt rezsim középiskoláink életét irányította, s bennük főleg a latin és görög nyelvek tanítását összezsugorította, semmiképpen sem fogja eredményezni a sokat és nagy garral hangoztatott kultúr- fölényt, hanem ellenkezőleg : nemzeti közművelődésünk biztos lehanyatlását. Debrecen. vitéz Bessenyei Lajos dr. Zenei műveltségünk és az énektanítás. A Tanterv és a hozzácsatolt Utasítások igyekeznek ifjúságunk zenei műveltségének alapjairól gondoskodni. Szem előtt tartják a formai és tartalmi vonatkozások egyensúlyát. Ebből azt gondolhatná az ember, hogy aki négy éven keresztül becsületesen elvégzett mindent, amit a Tanterv és Utasítások alapján el kellett végeznie, az nyugodtan állíthatja magáról, hogy a zenei alapismereteket elsajátította. Nézetem szerint azonban két dologra nem fordítottak eléggé gondot az illetékesek a tananyag összeállításánál. Az egyik szorosan összefügg az énektanítással s ez az, hogy az Utasítás nem hangsúlyozza eléggé a hangjegy után való éneklés fontosságát. A tanulók ugyan megismerik a hangjegyek neveit és az egymáshoz viszonyított hangköz nevét, de mindez csak felületes ismeret. Pedig ezen a ponton szembetalálkozunk egy igen fontos gyakorlati követelménnyel, azzal, hogy a tanuló majdan képes legyen egy énekkar olyan tagja lenni, aki nemcsak a betanulásnál alkalmazott hangszer nyomán tudja el-
