Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 6. szám - Soós Béla: Protestáns tudományosság és a Theologiai Szemle válsága
192 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE pontot is figyelembe kell vennünk. Ma, mikor minden állam elkeseredett védővámos harcokkal igyekszik belföldi termékeit a lehető- legmagasabb árszínten tartani és a sokszor többszáz százalékkal olcsóbb idegen árút nem engedi közönségéhez jutni, egyszer végre gondolkodóba kellene esnünk a református theológiai irodalom megteremtésének a lehetőségein is. Állandó a panasz, hogy nincs önállómagyar református theológiai tudományosság. Dehát kinek volna kedve egész életét megőrlő munkássággal a biztos elfeledés tudatában íróasztala fiókja számára dolgozni ? Sajnos, nálunk a papra nézve a „tudós“ jelző már régóta valósággal meggyalázóvá lett. „Arany- szájú“ : ez a világháború előtt még ért valamit, ma már az is semmi. Ma az „ügyes pénzszerző“, „mozgékony szervező“ s főleg, legisleg- főképpen : „politikailag használható“ jelzőkkel a mellén haladhat előre a református lelkész. A tudósnak rendesen megvan az a botor tulajdonsága, hogy meg meri mondani az igazat és nem egykönnyen hajlítható sem néphangulat, sem felsőbb kegy által. Ilyen emberekre, úgylátszik, a mai református társadalomnak csak elméletben van szüksége, de a gyakorlatban inkább szabadulni óhajt tőlük. Mert ha nem így lenne, akkor nem kellene szégyenkezve bevallanunk, hogy a tudományért az egyházak évi húsz pengőt (egyetemes rendezés mellett csak 10 P-be kerülne a Szemle !) nem hajlandók áldozni és zúgolódva, békétlenkedve harcolnak ez ellen a tétel ellen. Ezt a gyülekezetektől nem is lehet nagyon rossz néven venni, hiszen elvégre a szántóvető embertől bajos várni az ószövetségi próféták héber idézetekkel tarkított elemzése iránti érdeklődést. De annál fájdalmasabb lenne, ha egyházunk vezetőközegeiről kellene feltételeznünk ilyen gondolkodásmódot. Azért van központi vezetés minden szabadságunk mellett is, hogy bizonyos magasabb, jövőtépítő szempontokat a tömegek tehetetlenségi nyomatéka ellenére is érvényesíteni lehessen. Erre hallottunk már ilyen feleletet is : ott van a Paróchiális. Könyvtár! Azzal a falusi pap tudományos igényeit kielégítjük 1 Azonban a Paróchiális Könyvtár csak nehéz ágyúütegnek számítható! Kevés egységből áll és olyan elmélyedést igényel minden kötete, ami az encyklopédikus tudás határán áll. Egyes tudományszakokban megjelentethet alapvető műveket, ám azok részben könnyeit elavulhatnak (mint pl. az egyháztörténelem) vagy pedig túlságosan egy irány képviseletet vállalva a tudományos érdeklődést sem egészen elégítik ki. Minden tisztelet megilleti a Paróchiális Könyvtár bizottságát, munkájuk azonban a dolog természeténél fogva kötött : nem jelentethetnek meg sokszor égetően fontos műveket, viszont nem térhetnek ki talán nem is közóhajjal kívánt művek kiadása elől. — A Paróchiális Könyvtár díszes (és drága) kötetei mellett ugyancsak szükség van egy mozgékonyabb, a tudomány haladását állandóan szem előtt tartó kiadványra : folyóiratra ! Arra az ellenvetésre, hogy a falusi lelkésznek absolut értelemben vett tudományra nincs szüksége, nem bánkódással, hanem a legna-
