Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 6. szám - Papp Ferenc: Titkári jelentés
176 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE egyházmentő kötelességét és erre a feladatra a református papoknak, tanároknak, tanítóknak vállvetve kell vállalkozniok. Templom és iskola, szószék és tanterem fogjon össze e cél érdekében. Gyermekeink, fiaink és leányaink leikébe kell kiirthatatlanul beleplántálnunk, hogy az adakozási kedv és egyházunknak virágzása tulajdonképpen függvénye egymásnak, amit ápolnunk, fenntartanunk, fejlesztenünk e földi életben mindenek előtt való kötelességünk. Talán egy egészen új nemzedéknek kell felnőni, amelyik ezt megvalósíthatja, de ez nem baj, a nagy és szent cél minden fáradságot és a leghosszabb kitartást is megérdemli. Nevelési eszménnyé kell tenni a takarékos, adakozó, önmaga erejéből megélő embert, nem pedig a folyton kéregető koldust, a rongyos condrájú síránkozót, a munkanélküliséggel visszaélő potyázót. Ha ez a lelki átváltozás bekövetkezik, akkor nem kell félnünk egyházunknak és iskolánknak semmiféle megpróbáltatástól, mert ki fog állani minden veszedelmet, mint ahogyan az elmúlt századokban is megküzdött diadalmasan az idők viharával. Úgy gondoltam, hogy első elnöki megnyitómban nem beszélhetek méltóbb és időszerűbb tárgyról, mint amiket református iskoláink jövőjéről elmondottam. És mindezeknek az előadására kiválóan alkalmasnak találtam és véltem Cegléd városát, melynek dicső múltjában van a többi közt egy különösen felejthetetlen és felemelő történeti jelenet; ez pedig az, mikor a köröskörül álnokul megtámadott hazánk védelmére Kossuth Lajos 1848 szeptember végén a honvédség toborzását az ő lángoló beszédével éppen e városban kezdette meg oly csudálatos eredménnyel, hogy felhívására valóban „mindnyájunknak el kellett menni“. É város levegője tehát telítve van a nagy kezdeményezések, a hősi elszántságok ihletségével. Vajha magunkba szívhatnánk mostani közgyűlésünk alkalmából mi is valamit e dicsőséges és szentséges, tettrekésztő és akarnitudó hevületből, hogy innen elmenvén megtanítanánk a ránkbízott ifjúságot egyházunk és iskoláink áldozatos, adakozó ápolására és fenntartására ! E kívánsággal és reménységgel lelkemben, a legmelegebben üdvözlöm tisztelt tagtársaimat és XXVI. közgyűlésünket megnyitom. Debrecen. vitéz Bessenyei Lajos. Titkári jelentés. Tisztelt Közgyűlés ! Egyesületünk adminisztratív szerve, központi igazgatóságunk a folyó évben is hűséges sáfára volt azon erkölcsi értékeknek, amelyek ápolását és gyarapítását egyesületünk céljának vallja s e cél megvalósítását mindenha odaadó szolgálattal, magyar református
