Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 6. szám - vitéz Bessenyei Lajos: Elnöki megnyitó az ORTE ceglédi közgyűlésén
173 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE delmekben átvezető erejét? Ézsau és Jákob története világosan mutatta, hogy a nagyon éhes ember pillanatnyi türelmetlenségében hitvány kis eleségért feláldoz fontos, vissza nem szerezhető előnyöket, holott a vadász Ézsau némi kitartással pompás lakomát szerezhetett volna magának és nem kellett volna lemondania Jákob javára az elsőszülöttség jogáról (Mózes I. 25. 27—-34). így vetették magukat nagy mohósággal református középiskoláink a törvényes lehetőség megadása után azonnal az államsegítség elérhetésére és sajnos, hogy így feltűnően hamar mellőzték az Egyetemes Konvent imént idézett bölcs rendelkezését. Már egy év múlva, 1884 őszén, hivatalosan megindítják a tárgyalást a közoktatásügyi miniszterrel azon módozatokról, amelyek mellett egyes református középiskoláink államsegélyben részesülhetnek (50—4884. sz. konventi határozat). Ismét egy év múlva pedig, 1885 novemberében, már a dunamelléki egyház- kerületből 6, a dunántúliból 2, a tiszáninneniből 1, az erdélyiből 6 középiskola kér államsegélyt és nyer erre ajánlást az Egyetemes Konventtől (5—4885. sz. konv. hat.). így indult meg eleinte tartózkodó kezdeményezéssel az elállamosítás folyamata, amely később fokozatosan lavinára növekedve ma már maga alá temette jóformán az egész református köznevelés ügyét. Közismert tény, hogy a világháború előtt működő 28 református középiskola közül (a 29. a rima- szombati volt közös református és ág. ev. fenntartósággal) 1914-ig 27 rendre-rendre mind szerződést kötött az állammal és a maga számára mindenik kisebb-nagyobb összegű évenkénti államsegélyt biztosított. Egyedül a debreceni református gimnázium maradt ki e sorozatból és őrizte meg a maga anyagi és szellemi függetlenségét. Azonban ezek az államsegélyek csak egy kis részét alkotják az elállamosításnak. Időrendben következett ezután a nem állami tanárok fizetéskiegészítő államsegélyének rendszeresítése (95,333—-1906. számú VKM. rendelet). Majd 1909-ben a XIII. te. értelmében a törvényesen bevett vallásfelekezetek lelkészeinek a kongruája. További lépés volt a nem állami tanítóság fizetéskiegészítő államsegélye. De ne felejtkezzünk meg arról sem, hogy évtizedeken keresztül nem épülhetett közép-vagy elemi iskolai épület az egyes református egyházközségekben anélkül, hogy ahhoz az államkincstár hozzá ne járult volna, sokszor : az építési költségek oroszlánrészét egyenesen az állam viselte. Sőt legújabban templomaink építésére is igénybevettük az állam segítő kezét és boldogan könyveltük el az e célra kapott kamatmentes kölcsönt. így jutottunk el végre egy sajátszerű állapotba, amelynek jellemző tulajdonságai: kongruás református papok, 70—-80%-ban állami fizetéskiegészítést élvező református tanárok, 90%-ban állami pénzből élő református tanítók, iskola- épületek és református templomok az államkincstár jóvoltából, nem csuda, ha a református hívők lassan-lassan arra a meggyőződésre jutottak, hogy felesleges immáron minden jókedvű adakozás, adó, alapítvány, mert az állam, ez a mindnyájunkat szerető és kiapadhatatlan zsebű, gavalléros édesapa fizet mindeneket, mint a köles.
