Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 5. szám - Megjegyzések
168 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE keresztül gyarapítják a zenei műveltséget. Nagyon sok dal, ének kultúrtörténeti vonatkozásban is kapcsolatot teremt a zenei műveltség és más tudományág között, ami az iskola világában a tantárgyak egységes hatását, egy gondolatkörbe való koncentrálását fogja eredményezni. Például énekeljünk Tinódi-dalokat (Egri vár viadala, Siess, keresztyén. . .), amikor a magyarban Tinódiról van szó. Milyen más ismeret lesz abból az együttes éneklésből, mint a könyv betűiből 1 Vagy alsó osztályban az énekórán készítsük elő Arany János dalszerzeményeit (írószobám, Rákosi szántó, A toronyban. . és ne resteljük az irodalomtörténetórán ezeket átismételni. Ne hagyjuk szó nélkül a magyar órán, hogy Verseghy milyen kitűnő cembaló-művész volt és hárfajátékos, s versei közül Haydn is zenésített. Történelemórán is sok alkalmunk van a régi magyar zene kiváló emlékeinek megemlítésére. Régi magyar népdalról szóló emlékek : Priscos Rhetor Attila udvarának leírásánál ír a lakoma utáni éneklő férfiakról ; a szentgalleni kolostort megtámadó magyarok is énekeltek (isteneikhez kiabáltak) ; az augsburgi gyászmagyarkák énekléssel keresik meg kenyerüket ; a magyar parasztlány éneke, akit Gellért püspök is hall (magyarok szimfóniája). Mindezek a magyar népdal létezését bizonyító emlékek. Vagy ismertessük meg növendékeinket a magyar ötfokú hangsorral (anhemitonikus pentatonika) egy elvben mozgó dallal, pl. a Sirass, édesanyám. .. (Rartók). Ezzel a magyar dal fejlődésének első láncszemeit is megismerik. Vagy Mátyás király tanításánál ne feledkezzünk meg Reatrix híres ének- és zenekaráról; amely Bonfinius szerint tökéletesebb volt, mint a pápai udvar akkori zenekara ; megemlíthető Mátyás lakodalmi menetében a 24 ezüst trombita-játékos, a budai és a visegrádi híres orgonák. II. Lajos korában európahírű zenészek élnek Budán : Stoltzer Tamás és Villáért Adrian, a velencei iskola megalapítója. Ez a pár vázlatszerű adat támassza alá zenei műveltségünk magyar vonatkozásait. A magyar zenetörténet így is elég szegény, az áldatlan idők nem is termelhettek ki nagyobb zenekultúrát a múltban. Becsüljük meg s becsültessük meg ezt a pár emlékünket, melyek a magyar kultúráról tanúskodnak ! Vannak azonban nehezebb problémák is az énekoktatás zenei műveltséget adó célja közt. (Homofón-polifón-stílus, formai elemek : motívum, periódus, két és három szakaszos dalforma, stb.). Azt hiszem, s eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy ezeket is bátran lehet elővenni megfelelő dalpéldák s előkészítés után. Például alapvető ismeret a zenei olvasottság köréből a homofón és polifon stílus ismerete. Alsó, III—IV. osztályokban már bátran megpróbálkozhatunk vele. Feltételezzük, hogy a hangközökből kiindulva a hármas hangzatok felállítását s azok közül a három legfontosabbat (I., IV., V. fokú hármas) már ismerjük. Egy kis dallamot (2—3 ütem) írok a táblára s azt együttes munkával kísérettel látjuk el, majd igy három szólamban énekeljük. Most következik az új anyag célkitűzése : énekeljünk úgy, hogy mind a három szólam a dallamot énekelje ; ne legyen kísérő, alárendelt szólam, mint az előbb, hanem egymással egyenértékű, önálló szólamokat kapjunk. Felírom a táblára így : a kis dallam motívumát elhelyezem mind a három szólamban s most így énekeljük el. Megmondom s megtanuljuk a kétféle éneklés nevét: az első a homofón (egy vezető dallam, a többi kísér), a másik a polifon (önálló szólamok). Végül ezt az új anyagot megfelelő példákkal támasztjuk alá : templomi közének, kirándulók éneke, aratók dala; Mozart, Kuhlan szonatinák egyszerű homofén tételei. Polifon példák lehetnek Bach kis prelúdiumaiból, vagy kétszólamú invencióiból, melyeket magyarázva mutatunk be zongorán. A hármas hangzatok, azzal kapcsolatos egész- és félzáradék ismerete vezet el a formák ismeretéhez, a periódushoz, a kétszakaszos dalformához. Már II—III. osztályban előkészítjük a dalformát a dalok sorainak vizsgálatával, összehasonlításával. Nagyon sok magyar dal és népének vezet el a kétszakaszos dalforma ab eb képletéhez.
