Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 5. szám - Megjegyzések
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 169 Ilyen és ezekhez hasonló zenei előkészítés után tartom csak alkalmasnak az időt zenei remekművek akár zongoránál, akár grammofónon való bemutatására. Így azonban el fogjuk azt érni, hogy növendékeink nemcsak a cím felismerésében s eltalálásában buzgólkodnak, mert ez nagyon dilettáns zenei műveltség felé vezetne, hanem nyitott füllel fogják megérteni a zene csodás birodalmának sok-sok szépségét. Budapest. Krdlik Jenő, leánykoll. énektanár. A rostáló vizsga. Ügy érzi mindenki, hogy az oda nem való elemeket távol kell tartani az egyetemektől, főiskoláktól, sőt talán bizonyos mértékig a középiskoláktól is s az arravalókat gyakorlati pályák felé kell terelni. Minden forrong, mert inog alattunk a biztosnak vélt talaj. Éppen ezért vigyáznunk is kell, nehogy túllőjünk a célon : mert attól, hogy valaki művelt, még sem szabad jövendőnket féltenünk. A tanulástól nem szabad senkit sem visszatartanunk, mert nem a művelt emberek nagy száma a veszélyes. Ilyen gondolatok támadlak bennem, mikor a Kultuszminiszter rendeletét olvastam, melyben a IV. és V. osztályokban évvégi vizsgálatot rendelt el. Nem annyira az ellen van megjegyzésünk, hogy szigorú megítélést kíván, nem, hiszen az élet is szigorú bíró, nem árt, ha jókor megszoktatjuk a gyermeket arra, hogy komoly munkát kell végezni, ha boldogulni akar : a végrehajtás ellen kell szólanunk. Ha a Miniszter elrendelte volna a szigorúbb elbírálást, helyeseltük volna ezt ; hogy megtiltotta a két tárgyból bukottak javítóvizsgálatát, ezt is méltányoljuk. De a vizsgák útján való elbírálás aggodalommal tölt el. Hiszen, a tanár egész évi megítélése, a növendék egész éven át tanúsított igyekezete, melyet szigorú igazsággal ítél meg a vele foglalkozó tanár : több biztosítékot nyújt az igazán méltányosan helyes megítélésre, mint egy felelet, melynek alapján ítéletet kell mondani a tekintetes igazgató elnöklete alatt. Maga a Miniszter is kijelentette már egy kérdésre, hogy e rendelet méltányos és okos végrehajtását várja. De erre a rendeletben is kellene útmutatásnak lennie, mert akadhat betűhöz ragaszkodó igazgató és tanár, ki nem a szigorú méltányosság alapján hajtja e rendelkezést végre. Az amúgy is túlterhelt ifjúság lelki nyugalma szenved általa, anélkül, hogy ebből haszna lenne. Idegesebb ifjúság a magyar jövendő szempontjából int arra, hogy kétes értékű rendelkezésekkel ne zavarjuk meg azt a harmóniát, melyre a mai időkben mindennél nagyobb szükség van. S még egyet! Ha rostálásról szó lehet, ennek az első osztályban a helye ; vagy pedig a felsőbb tanulmányokra való felvétel az alkalom a meg nem felelőknek visszaszorítására, nem pedig a tanulmányi idő közepe. Tessék az egyetemi, főiskolai tanítóképzőintézeti felvételeknél az igazán arravalóságot honorálni, akkor az évvégi vizsgálatok fokozatos visszaállítása nem fog többé, mint üdére, nyomást gyakorolni a fiatal lelkekre. A tanév vége. A tavalyit is meghaladó rövidítés fájó szívvel érint minden munkás tanárt. 18-ika, mint évzáró, már szintén korai volt, hát még a 15., melyet 13-ra helyesbítettek ! Mindez miért? A magyar fürdőkért? ! Kinek van ma nyaralásra annyi pénze, hogy három hónapot tölthessen otthonától távol, mikor a fizetéscsökkentés, jövedelemtelenség még az eddiginél is kevesebb lehetőséget nyújt nyaralásra? Mit fognak családjaink tenni: otthon maradnak s az iskolától elhanyagolt gyermekek feledni fognak és fegyelemben visszaesnek. Már jó, öreg professzorom, Török István, kolozsvári református gimn. igazgató megmondotta, hogy minden nyáron nagy temetést végzünk, úgyhogy úgyszólván semmi sem marad fejünkben az előzőkből. Pedig akkor alig két hónapig felejtettünk : most három hónap lesz a temetési idő, mi marad ily körülmények közt alapul a további tanulmányokra a mai viszonyok mellett, mikor annyi minden segít a feledésben. Bizony, meg kell gondolni, mikor egyfolytában adunk ilyen hosszú pihenést. Hiszen, ha fáradó agyak pihentetésére gondoltak, akkor is szerencsésebb megoldás lenne a karácsony és húsvét némi kitoldása, mint az külföldön a több közbeeső szünidő révén
