Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 5. szám - Kerecsényi Dezső: Értesítőink arculata
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 161 2. Van-e valami, ami ellensúlyozza ezt az uniformisos szürkeséget? Van, éspedig a rétorizmus. Ha legutóbbi éveink iskolai Érte- sítő-it átlapozzuk, hihetetlen tömegét találjuk bennük a szónoklatoknak. Nemcsak a régen szokásos ünnepélyek beszédei térnek vissza, hanem szinte keressük az új meg új ünneplési alkalmakat. Iskoláink az elmúlt tíz-tizenkét esztendőben ünnepi fényben jártak, átvevén közéletünk hamis és felelőtlen csillogásait. 3. A szónoklatok kiszorították a komoly programm-értekezé- seket. Ezekből egyre kevesebbet találunk Értesítő-inkben. Tanáregyesületi lapok Értesítő-kről szóló beszámolóin kívül már olyan elterjedt folyóirat, mint az Új Idők krónikása is hiányította a „tíz- lapos tudomány“ elsorvadását. Hadd álljon itt azonban egy régen elhangzott ítélet, Katona Lajosé, melynek minden szava érvényes a mai állapotokra : „Iskolai Értesítő-ink ezévi értekezésszüretje még a szokottnál is gyengébb, aminek nem csekély részben...a sok ünnepi beszéd az oka, minthogy számos intézetnél ennek a kevés változatossággal ugyanazt a közhely-fűzért lepergető szónoklatnak kellett az idén az illendőség követelte programmdolgozatért helyt állnia.“ (Egyet. Phil. Közi. 1<S93 : 68. 1.) Mit jelent az értekezéseknek ez a feltűnő hiánya? Csak nem a középiskolai tanárság tudományos munkakedvének megcsappanását, tudományos színvonalának süllyedését? Ha így van, a legnagyobb veszedelem áll kapuink előtt. A „tudós“ tanár helyébe tehát a szónokló tanár készül lépni. Olcsó és tetszetős érzelmi eredmények a szellem szintétikus teljesítményei helyett. Az újabb időkben valami amorf „életszerűség“ és „gyakorlatiasság“ rohanta meg a magyar középiskolát. Dicsekedve mondja pl. egyik Értesítő-nk valamilyen kérdéssel kapcsolatban, hogy felfogása „nem egyezik ugyan a modern tudományos pedagógiai törekvésekkel, de annál finomabb érzéket árul el az élet aktuális követelményei iránt“. Élet és előkelő szellemiség, vagy nyersebben megfogalmazva, iskola és tudomány ellenséges szembenállásának jelei mutatkoznak. „Az a meggyőződésünk — írja egy másik Értesítő-nk a féligazságok könnyelmű naívságával —, hogy nekünk nem tudósokat, hanem munkaszerető, kötelességtudó, pontos, megbízható, fiatalembereket kell nevelnünk.“ Mintha a tudomány szükségképpen a munkautálatot, a kötelességmulasztást és a megbízhatatlanságot hozná magával ! 4. Majdnem ugyanide vág az az észrevevésünk, mely Értesítőinknek a tanulmányi munkáról és ennek eredményeiről szóló jelentéseire vonatkozik. Ez a rész is egyre rövidebb, semmitmondó lett. A legtöbb iskola jelentése ez az egyetlen lapidáris mondat: „A kijelölt anyagot elvégeztük.“ Szinte érezhető az a küzdelmes erőfeszítés, mellyel az Értesítő-k szerkesztői ezt az üres mondatot valamiképpen megtoldják, vagy kitágítják. Megtoldják hosszú jelentésekkel pl. a rendkívüli tárgyakról, gyakorlatokról, sőt néha száraz statisztikai kimutatásokkal. Nem csoda így, hogy van Értesítő-nk, mely így intézi el a tanulmányok ügyeit : „A tanulmányi előmenetel tekin-
