Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 5. szám - Hettesheimer Ernő: Az élőnyelvek tanárainak párizsi kongresszusáról
162 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE tétében mindent elmond Értesítő-nk második része (t. i. az osztályzatok) és a statisztikai kimutatás.“ Félkezünk ujjain megszámolhatjuk azokat az iskolákat, melyek az elmúlt évek tanulmányi reformjairól tapasztalataikat, véleményüket merték közölni, vagy túlmentek azokon az óvatosan elrejtett, panaszkodó félmondatokon, melyek a mai ifjúság problematikusabb lelkiségére céloztak. De legjobban hiányzik e tanulmányi részekben az, amiért az iskolák minden anyagi és szellemi mozdulata történik, hiányzik maga az ifjúság. Mert csak nem bizonyítja növendékeink szellemi előrelépését, erőpróbáit az ünnepélyek műsorainak, a „kielégítő“ eredmények percentszámainak, vagy az önképzőkörök vízállásjelentésszerű beszámolóinak közlése? Lássunk valamit az ifjúság munkájából! Az iskolában növendékeink által készített kísérleti eszközök képei, rajzok (v. ö. a német Értesítő-k könyvdíszeivel), az ifjúság leikéről vallomást tevő írásbeli dolgozatok, valamint az ugyancsak ilyen értelemben értékes önképzőköri munkák mind Értesítő-ink lelkét fogják kiteljesíteni. Eddig csak néhány osztály írásbeli dolgozatcímeinek közlése mutat ily irányban némi halvány kezdeményt, de ez is csak néhány iskola dicséretes szokása. 5. Utoljára hagytuk Értesítő-ink arcának azt a vonását, mely egyik oldalon már-már az alibi-bizonyítás, másik oldalon pedig az öndícséret és önreklám határait súrolja. „Mi mindent megtettünk“ az eredményekért, „kiváló gondot fordítottunk“ erre meg erre, „a tanári kar lelkes buzgalma“ nem ismert akadályokat — olvashatjuk nem egy Értesítő-nkben. Ez a gond és buzgalom mind teljesen magától értetődik, de az ilyesmit kirakatba helyezgetni az Értesítő-ben, mely nem más, mint a nevelők és neveltek munkájáról való felelősség- teljes számadás, enyhén szólva, nem illik. Ezeket a megállapításokat mondja el rólunk jól megvizsgált lelkiismeretünk, mondják el rólunk tanítványaink, mondja el majd a magyar kultúrtársadalom ! Azt, hogy a mai magyar társadalomból, ismert okoknál fogva, egyre jobban kivész a szellemi értékek megbecsülése és ezért nem egyszer ellenséges szemmel néz a lelkek formáló műhelyére, az iskolára és a tanárra, nem tudjuk ellensúlyozni magunkat dicsérő szavakkal. A szellem művének értékességét kell megmutatnunk kézzelfoghatóan és minden megnyilatkozásunkban, hiszen azért, hogy társadalmunk idáig jutott, mi magunk is felelősek vagyunk. Budapest. Kerecsényi Dezső. Az élőnyelvek tanárainak párizsi kongresszusáról, A fonetika kérdéséről. Élénk eszmecserét váltott ki a fonetikai jelek használatának problémája az élőnyelvek tanításánál. Hollandiai, francia és amerikai pedagógusok évtizedes tapasztalataikra hivatkozva egyöntetűen megállapították, hogy a helyes kiejtés el
