Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 5. szám - Kerecsényi Dezső: Értesítőink arculata
160 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Értesítőink arculata. Nemsokára ismét megjelennek azok a sárga-, kék- vagy szürke- borítékú füzetek, melyek számot adnak egy-egy iskola elvégzett munkájáról. Megjelennek az Értesítő-k, kezébe kerülnek diáknak, szülőnek, elviszik az iskola üzenetét más iskoláknak és tisztelettel jelentve állnak meg a felsőbb hatóságok előtt. Az iskola zárt és látszólag magának élő lelke az Értesítő-vei kiáll a nagy nyilvánosság elé s kéri ettől a nagy, nemzeti nyilvánosságtól becsülettel elvégzett munkája fejében a felmentvényt. Ezt a felmentvényt ma igen nehéz megszerezni. A társadalom szeme ma erősen rajta függ a középiskolán, követelései és kívánságai fokozódtak vele szemben, hiszen van egy írónk, aki egész mai nyomorúságunkért — nem minden alap nélkül — a harminc év előtti magyar középiskolát tette felelőssé. Nem mindegy tehát, hogy milyen arccal mutatkozunk be évenként ez előtt a nyugtalan kívánságokkal telített nyilvánosság előtt. Lelket, a szellemi formálás tényeit és eredményeit kell mutatnunk mindenek felett. Hamis és igazságtalan volna, ha Értesítő-ink lelkét iskoláink leikével azonosítanánk. Az iskola élete, belső mozdulásai halvány és száraz, vagy hangos és csillogó szavakká csökkennek az Értesítő papírján. De azok, kik csak Értesítő-ink jelentéseire vannak utalva, ezekből a különféle értékű szavakból következtetnek vissza magára az életre. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy mindaz a szín és gazdagság, mely egy-egy iskola életét összeteszi, elbújjék a szavak színtelensége, vagy az ellenkező véglet, a nagyhangúság mögött. Értesítő-inknek meg kell találniuk saját hangjukat, hogy minél teljesebben kifejezhessék iskoláink szellemi életét. Milyen arculattal jelentkeznek mostanában Értesítő-ink a nyilvánosság előtt? Ki fogunk itt most emelni néhány vonást, melyeknek eltűnése, vagy legalább is megváltozása igen kívánatos volna. 1. Az az arc, melyet Értesítő-ink olvasóik felé mutatnak, már nagyon közel áll az uniformis-lélekhez. Tudjuk jól, hogy ezt az egyformaságot adminisztratív követelmények tették szükségessé. Az Értesítő-k — mondják a hivatali és statisztikus lelkek — jelentéseket adnak, évenkénti raportot, melyből minden kétséget kizáróan azonnal ki kell derülnie, hogy mennyi az „állomány“, mennyi a „készlet“, mennyi a végzett „anyag“. Számadatok, listák, műsorok, rekordok tizedestörtnyi pontossággal halmozódnak fel s töltik ki az Értesítő-k lapjait. Szinte „álló“ szövegek azok, melyek ezekről számot adnak. Egyik évről a másikra vándorolnak Értesítő-inkben ezek a nagy gonddal megszerkesztett jelentő mondatok, sőt különböző iskolák egymástól veszik át e kikristályosodott formulákat s lassan tán elérünk oda, hogy Értesítő-ink mind azonos szöveggel fognak megjelenni, csak a számadatok lesznek mások.
