Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 5. szám - Nagy Miklós: Didaktikai megjegyzések a mathematika tanításához
152 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE füzetek nem veszítenék el aktualitásukat, mert a mathematika anyagának főbb körei soha nem kerülhetnek ki a középiskolák tantervéből. Ezek a didaktikai vezérkönyvek mutatnák meg a helyes utat az anyag kirostálására és feldolgozására is s csak ezek után lehetne igazán jó tantervet és megfelelő tanmeneteket készíteni. Még a tankönyvek készítését is meg kellene előzni a didaktikai vezérkönyvek írásának. Hiszen tapasztaljuk, hogy a tankönyvek hibái legtöbbször onnan erednek, hogy nem számolnak kellőképpen a módszeres feldolgozás követelményeivel és lehetőségeivel, A mathe- matikai tankönyvek szerkesztésére vonatkozólag megvalósításra alkalmas javaslata van Jónás Márton kiskunhalasi kollégánknak, aki minden osztály részére egészen rövid és olcsó tankönyv készítését tartja jónak s a tankönyvek mellé az összes osztályokon keresztül használható bő és változatos feladatgyűjtemény összeállítását kívánja. Nagyon jó lenne, ha az Országos Református Tanár- egyesület most készülő alapszabályai gyakorlatilag is lehetővé tennék az ilyen elven felépülő mathematikai tankönyvek kiadását. Nyugodt lelkiismerettel merem állítani, hogy egy-egy osztály számára legfeljebb 1 P boltiáron ki lehetne adni a 30—40 oldalas tankönyvfüzeteket, a szaktanárok gyűjtése alapján pedig föltétlenül sikerülne egy minden kritikát kiálló értékes feladatgyűjtemény összeállítása. * Mindjárt meg lehet említeni azt is, hogy mathematikai tankönyveink, különösen az alsó fokon, sokszor túllőnek a célon. Éppen azért, mert didaktikai vezérkönyveink nincsenek s mert ezek hiányát tankönyvszerkesztőink is érzik, nagyon sok olyan felesleges részt vesznek fel, amire tulajdonképpen nem a tanulónak, hanem a tanárnak lenne szüksége. Természetes az is, hogy ezek a részek a tanuló szempontjából soknak, a tanár szempontjából viszont kevésnek, vagy feleslegesnek bizonyulnak. A kiadói szempont teljes mellőzésével azt kellene tehát elsősorban pontosan megállapítani, hogy mi való egy tankönyvbe s mi egy vezérkönyvbe, mert a két szempont összekeverése nemcsak felesleges módon megdrágítja tankönyveinket, hanem zavarja a tanuló tisztánlátását is. A tankönyvek szerkesztésével kapcsolatban szükséges volna egységes terminológia, egységes jelölésmód megállapítása is. Erre meg Morvay Ferenc debreceni kollégánk hívta fel a figyelmet egy református tanáregyesületi szakosztályi gyűlésen. Lehet, hogy némelyek szerint felesleges szőrszálhasogatás, de didaktikai szempontból nem lényegtelen, ha a tanuló egyszer maradékot, másszor különbséget, egyszer arányt, másszor viszonyt, egyszer közt, másszor távolságot hall s ha a szorzás jeléül hol keresztet, hol pontot, kamattényezőnek hol r-t, hol q-t használunk. Bármilyen súlyos és nagy körültekintést igénylő feladat is a mathematikai és természettudományi termino-
