Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 5. szám - Nagy Miklós: Didaktikai megjegyzések a mathematika tanításához
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 151 a részvénytársaságok igazgatósági gyűléseit! Hogy hoznák az ötleteket újabb és újabb pénzügyi műveletek lebonyolítására ! Mennyivel jobban átértenék pl. a váltók hasznát és lényegét ! Vagy talán mi magunk is nem szívesebben tanultuk volna meg a kamatos kamat- számítást ilyen módszer mellett diákkorunkban? De kérdem, meg lehet-e valósítani ezt a mai viszonyok közt? Jutna erre idő 8 év alatt minden tárgy számára? Bármilyen tetszetősnek látszik is a gondolat, feltudnánk-e dolgozni ugyanilyen elvek szerint a trigonometriát, az analitikus geometriát, az elektromos áramok tanát, a fénytant? S ott van a növénytan, az állattan, az ásványtan, a kémia, amelyek szintén ezer gyönyörű alkalmat nyújtanak a munkáltatás megvalósítására ! Vagy nem szebb lenne, ha az irodalmi, a történelmi műveltséget is rengeteg önálló olvasmány alapján magukkal a tanulókkal igyekeznének megszereztetni? S eddig még az idegen nyelvekre nem is gondoltunk ! Hol van erre az idő, a lehetőség, a tanár, a kedv, a megfelelő eszközök és helyiségek, a pénz? * És itt rábukkanunk a paedagógia területén ősidők óta fennálló és szinte áthidalhatatlan ellentétre a helyes és a lehetséges, mondhatnék másképpen : az elmélet és a gyakorlat között. Az elmélet által felállított követelmények lehetnek megcáfolhatatlanul helyesek, mégsem sokat érnek, ha a tanulmányi idő rövidsége, a tanterv túlzsúfoltsága, a tanárok teljesítőképessége, az iskolaépületek alkalmatlansága lehetetlenné teszik megvalósításukat. A gyakorlati paedagógus számára azonban mégis kínálkozik itt egy nagyon szép feladat: az elméleti követelmények megvalósítása a lehetőség határain belül, illetve a megvalósítás lehetőségeinek kutatása. Éz az a munkaterület, ahol a gyakorló középiskolai tanár számára rengeteg munkaalkalom kínálkozik s ahol sok mulasztást kellene és lehetne pótolni. A magam részéről legsürgősebb feladatnak tartom ezen a téren híres, modern paedagógusok valóságban megtartott tanóráinak részletes ismertetését és megfelelő didaktikai vezérkönyvek szerkesztését. Talán egyik tárgynál sem lehet több önálló, összefüggő kis részt módszeresen feldolgozni, mint éppen a mathematikánál. Rövid, olcsó füzetek alakjában jelenhetnének meg az ilyen módszeres vezérkönyvek pl. a következő sorozatban : Alapműveletek közönséges egész számokkal, A tizedes számok és a mértékrendszer, Közönséges törtek tanítása a középiskola I. osztályában, Az arányosság és a következtetés, Százalékszámítás, Grafikus ábrázolás alsó fokon, Kereskedelmi számítások a középiskola III. osztályában, Geometria propedeutica, Síkidomok tanítása a középiskola I. osztályában, Kerület- és területszámítás, Egybevágóság, hasonlóság, szimmetria, Szögletes testek tanítása az alsó fokon stb., stb. hasonló felaprózás- sal az egész mathematikai anyagon keresztül. Bizonyos, hogy az ilyen
