Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 5. szám - Nagy Miklós: Didaktikai megjegyzések a mathematika tanításához
150 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE ahol a tanulók leleményessége nem találhatja meg a helyes utat. Ez az a módszer, amelyet ma leginkább használnak a középiskolában. A haladás útja azonban természetesen tovább vezet. A kutató módszer alkalmazásával egyidejűleg két újabb paedagógiai mozgalom kezdett hatni az iskola munkájára. Az egyik a túltengő intel- lektuálizmus ellen harcolt s folyton erősödő hangon követelte a gyakorlati élettel való szorosabb kapcsolat megteremtését, a másik a gyermeklélektani kutatások eredményei alapján hangsúlyozta a gyermeki érdeklődés, a spontaneitás kihasználásának a fontosságát a tanítás és a nevelés munkájában. Így érkezhetünk el a munkaiskola, a munkáltató iskola követelményéhez. A munkáltató iskola hívei abból a helyes alapelvből indultak ki, hogy csak az a tudás válik igazán hús-vérré a tanulóban, aminek megszerzésére saját érdeklődése hajtja s aminek megemésztése a sajátmaga kutató, feldolgozó munkája által történik. Egy példán bemutatva : a kamatos-kamatszámítás megtanításának egyik módja (a sokféle közül!) a következő lehetne : A 20—30 létszámú osztályban a tanár kiosztja minden tanulónak a szerepeket. Lenne közöttük ügyvéd, orvos, gazdálkodó, iparos, kereskedő, mérnök, építész, földbirtokos, munkás stb. Csináltat színes papirosból bonokat pénzértékmegjelöléssel, amikből kap minden tanuló társadalmi szerepének megfelelő összegeket. Ha az anyag feldolgozására fordítható idő pl. 40 tanóra, előre megadja minden tanóra dátumát olyanformán, hogy pl. az első óra 1935 január 1., a második 1935 ápr. 1., a harmadik 1935 júl. 1., a nyolcadik 1936 okt. 1., a tizennyolcadik 1939 ápr. 1. s. i.t., hogy a 40 tanóra éppen 10 évet tegyen ki. Ezután megkezdődik a munka. Részvénytársasági alapon takarékpénztár, iparvállalat, nagykereskedő cég alakul a tanulók által választott vezetőség mellett. A bank gyárat alapít, kereskedőket finanszíroz, hosszúlejáratú kölcsönt folyósít, váltókölcsönt ad, értékpapírokkal dolgozik, valutát vesz és ad el. Az építész vállalkozik, kölcsönt vesz fel, törleszt, váltót ad, keresetet nyújt be. A kereskedő árúkat rendel, levelez, kalkulál, mérleget készít, leltárát vesz fel, váltót diszkontáltat. Az orvos házat építtet, kölcsönt vesz fel, háztartási pénztárnaplót vezet, váltót ír alá, kötvényt vásárol, részvényt jegyez. Az ügyvéd adásvételi szerződést ír, kölcsönöket kebe- leztet be, telekkönyvi átírást csinál, hagyatéki ügyet bonyolít le, betétet tesz a bankba. A tanár életbiztosítást köt, járadékot fizet be, hitelszövetkezetet alapít, jótékonysági egyesület pénztárkönyvét vezeti stb., stb. az életben előforduló felsorolhatatlanul sok számbeli viszony és lehetőség felismerésére, illetve átdolgozására. Természetesen ezeket a műveleteket s a velük járó számításokat, levelezést, könyvelést a tanulók maguk végzik ; a tanár csak útbaigazításokat ad és segít ott, ahol a tanulók nem tudnak boldogulni. Képzeljük el, micsoda lázas sürgés-forgás lenne az így vezetett osztályban ! Milyen lelkesedéssel és ambícióval tartanák a tanulók
