Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 1. szám - Böhm Dezső: Zenei műveltség és középiskola
8 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE meghallgatását kívánja előkészítés és utólagos magyarázat kapcsán. A leánygimnáziumban a IV. osztállyal be is fejeződik a zenei nevelés ; a líceum és kollégium V. és VI. osztálya azonban már zeneismereti anyagot is kíván és előírja a zene fejlődésének történetét. Nem a zeneiskolák nagy zeneelméleti és történeti anyagát kell itt nyújtani, hanem annyit, amennyi nélkül ma senki sem vallhatja magát műveltnek.1 S ha ez a jelen évben V. osztályig jutott tanterv végre lesz hajtva, milyen más füllel fogják az így tanító iskolából kikerültek a hangversenyeket, operaelőadásokat —■ ami még fontosabb — a rádió zenei közvetítését is hallgatni. Mily szép kilátás ez, hogy az ifjúember a szép kultusza révén nemesebb, jobb is lesz és így Istenhez is közelebb jut. De ez még nem elég, mert bármily buzgó is a zenetanár, a kollégium heti 2, a líceum heti 1 órája igen kevés, különösen kevés, mivel éneklést is előír a tanterv. Hogy lehessen heti 1 órában 3—4 szólamban énekeltetni s zeneműveltségi anyagot is adni ! Csak a négy alsó osztályban megalapozott munka vezethet célhoz : az ottan felvett anyagnak kell — mint a helyes irodalomtanításnál is az alsó osztályok költemény- és olvasmányanyagának — a felső osztályok tanítását előkészítenie és tartalmassá tennie. Ezzel szemben azonban igaz az is, hogy az alsó osztályok kis gyermekeinek érettségi foka sokat nem fogadhat még be, tehát mégis soknak kell a felső fokra maradnia. Itt meg az az akadály, hogy csak a VI. osztályig terjed a zenetanítás köre, azontúl már nem jut számára úgy hely, mint az a művészet- történetnél megvan e két leányiskolafajban. Nyilvánvaló, hogy ebbe bele kell nyugodnunk s így valami módot kell kieszelnünk az érett ifjúság zenei művelésére. Az ugyanis nem fontos, hogy mindenki zenéljen : ez a kiváltságosak, a tehetségesek előnye, de fontos az, hogy mindenki ismerjen meg bizonyos zeneműveltségi anyagot, mint ahogy mindenkinek kell irodalmi műveltséggel bírnia, akár van benne írói hajlam, akár nincs. Kell, hogy mindenki tudjon bizonyos fokig zenei műveket élvezni s fejlődvén ízlése : meg is ítélni. Ez csak gyakorlattal lehetséges, ami pedig sok zenei mű hallgatása által érhető el. Színházi zenei előadások, hangversenyek látogatása volt a Veres Pálné-továbbképző s ez a mostani budapesti leánykollégium erre szolgáló eszköze ; ezeket bevezető előadások készítették mindig elő s megbeszélések értékesítették. Igen ám, de ez csak Budapesten lehetséges s itt sem rendszeres, mert a színházak és hangversenyek műsora természetesen nem alkalmazkodik a tanításhoz. Tehát ez éppoly esetleges támogatás, mint az ú. n. kötelező filmoktatás — bár értéke le nem tagadható. Ez azonban csak szabadabb tantervű iskolában volt megvalósítható, hol időt lehetett rá találni ; a líceum és kollégium tantervi megkötöttsége azonban ilyenre nem ad lehetőséget. Itt tehát a tanítási órákon kell 1 Úttörő kísérlet s egyetlen ez iskolákra engedélyezett tankönyv Kühn János és e sorok írójának műve. (Kókai-kiadása, Budapest, 1931.)
