Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 5. szám - Nagy Miklós: Didaktikai megjegyzések a mathematika tanításához
148 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE tással, 2. a jó módszeres feldolgozással, 3. a tanuló lelki struktúrájával és 4. a tanító szempontjaival és ha beismerjük, hogy a nevelés szempontjából mind a négy kérdéscsoport egyformán fontos, akkor már eleve hibásnak minősíthetünk minden próbálkozást, amely egyik vagy másik vonatkozás hangsúlyozásával, illetve elhanyagolásával igyekszik a tagadhatatlanul meglévő bajokon segíteni. A középiskolai nevelés területén fokozza a nehézségeket még egy különleges és érdekes körülmény is. Az ú. n. modernek egész mai iskoláztatási rendszerünket hibásnak tartják ugyan, de elméleti és gyakorlati kritika és javaslat túlnyomó részben az elemi iskolázásra vonatkozik, míg a középiskola súlyos és égető problémáihoz alig-alig akar, vagy alig-alig mer valaki hozzányúlni. Érdemes elgondolkozni ezen a sajátságos jelenségen. Vájjon azért van ez így, mert a legalsó fokon felmerülő kérdések tisztázása előtt céltalannak látszik a következő fokozat megvizsgálása, vagy talán a középiskolai tanárságban volna a hiba, hogy nem érdeklődnek kellő mértékben hivatásuk mesterségbeli része iránt? Mindegy, a tény előttünk van : a középiskolai nevelés ügye összehasonlíthatatlanul mostohább elbánásban részesül a modern paedagógia művelői részéről, mint az elemi iskolázásé. Ott úgy az anyag megállapítása, mint a követendő módszerek tekintetében határozottan körvonalazott, tudományosan megalapozott, rendszeresen kidolgozott elvek találhatók. Az ifjúkorra vonatkozó lélektani kutatások is főképpen a 10 éves korig terjednek ki, az elemi iskolai tanítók lelki struktúrájának megvizsgálása is szép eredménnyel folyik, míg nálunk ezeknek a kérdéseknek tárgyalása szinte embrionális állapotban van s ha akadunk is elvétve ilyen irányú munkára vagy cikkre, ezek a maguk izoláltságában hatástalanok és továbbfejlődésre képtelenek maradnak. Tragikus az is, különösen a magyar középiskolára, hogy napjainkban amikor a tanárság lelkében ébredezni kezd az érdeklődés a szaktudományok mellett, sőt azokon esetleg túl is, a középiskolai nevelés didaktikai része iránt, a gazdasági viszonyok megakadályozzák az érdeklődés tettekben való megnyilvánulását. Hiába jelennek meg az Egyesült Államokban, Németországban, Oroszországban tömegesen a modern didaktika kérdéseivel foglalkozó könyvek és folyóiratok, a magyar tanár nem tud hozzájuk jutni s még ha tudna is, a puszta megélhetésért folytatott küzdelem idejét, kedvét és energiáját szinte teljes mértékben megőröli. Hiába igyekszik meglevő néhány középiskolai folyóiratunk mindent elkövetni a didaktikai kérdések napirenden tartása érdekében, kevés előfizetővel, kevés és kedvetlen munkatárssal, inkább másra (főleg anyagi kérdésekre) kíváncsi olvasótáborral száraz ágon csüggedő madarak életét élik. Hiába volna meg a középiskolai tanárok nagy részében az elszánt akarat, a lobogó lelkesedés, sőt áldozatkészség az új paedagógiai eszmék ismertetésére, megvitatására, megszűrésére, gondolataikat ki adná ki, ki venné meg, ki olvasná el ebben az anyagi gondokkal agyonnyomorított mai világban?
