Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 5. szám - Nagy Miklós: Didaktikai megjegyzések a mathematika tanításához
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 147 diáknak a puritán szellem hazai érvényesítésére irányuló fogadalmi nyilatkozata 1638 február 9-én kelt, melynek első aláírója Tolnai volt, Stoughtonnel való kapcsolatán kívül szintén nem sikerült más nyomra találnom. Végül még egy szót Comeniusról. Comenius műveinek magyar- országi hatásáról bőven szólottám Comenius Sárospatakon c. könyvem 254—256. lapjain. Erre nézve újabban még a következő érdekes adatra bukkantam. 1). G. Morhof írja a Polyhistor II. kötetének 120. lapján a Comenius Physicáját ismertetve : ,,Ejus hypotheses secutus est magna ex parte Joh. Bayerus, in lib. illő, quem inscribit Ostium & Atrium naturae, editum Cassoviae in Hungária, A. 1662 in 8°“, vagyis a Comenius hipotéziseit követte nagyrészben Bayer János Ostium & Atrium naturae c. könyvében, melyet 1662-ben Kassán adott ki. Bayer János Wittenbergben tanult, ahol nagy műveltségre s magasfokú tudományos képzettségre tett szert, úgyhogy már ott kitűnt metafizikai disputációival s más bölcsészeti műveivel. 1660-ban lett Eperjesen conrector, majd 1662-ben rector s ekkor adta ki fentebbi, 10 fejezetre osztott művét, mellyel nagy sikert aratott. Eperjesről 1666-ban távozott el. Sárospatak. Rácz Lajos. Didaktikai megjegyzések a mathematika tanításához. A forrongás és erjedés korát éljük. Az emberiség lelki élete szinte minden vonatkozásban az átalakulás jeleit mutatja. Politikai, közgazdasági, erkölcsi, tudományos és művészeti elméletek csődjéről beszélünk, zsákutcák kerítései meredeznek felénk mindenfelől s az eltévedt ember lázasan forgolódik az összes égtájak irányába, hogy kivezető utat találjon a már-már elnyeléssel fenyegető zűrzavarból. így van ez a paedagógia területén is. A művelt világ minden országában felbukkanó reformtervek bizonyítják, hogy régi, megdönthetetlennek hitt elvek elhalványulásával párhuzamosan új eszmék lobogói köré gyűlnek a csapatok. De ugyanezek a reformtervek a maguk sokféleségével és az általuk kiváltott heves vitatkozásokkal bizonyítékai a kiforratlanságnak, tanácstalanságnak, sőt sokszor a lázas kapkodásnak is. Ezért, ha általánosságban végigtekintünk a modern paedagógiai törekvéseken, nem tudunk megszabadulni attól az érzéstől, hogy a reformerek átfogó koncepció hiányában egyoldalú szemszögből vizsgálják a problémákat s mindenki csak a saját érdeklődési irányának megfelelő utakon próbál a vélt bajokra orvoslást találni. Pedig, ha meggondoljuk, hogy minden paedagógiai újításnak a kérdések négy nagy csoportjával kellene számot vetnie : 1. a helyes anyagkiválasz
