Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 1. szám - Böhm Dezső: Zenei műveltség és középiskola
7 úgynevezett főtárgyai el ne nyomják az általános műveltségre éppoly fontos s csupán iskolai szemmel nézve melléktárgyakat. Ezek osztályzatai az iskolai továbbhaladásra nem lényegesek ugyan, az élet iskolájában azonban sokszor a főtárgyaknál is sokkal fontosabbak. A régi protestáns iskolákban mindig gondot fordítottak — úgy olvassuk — az énekre ; híresek pl. a református kollégiumok kántusai. Én magam azonban a kolozsvári kollégiumot jártam végig s ott a nyolc év alatt úgyszólván teljesen hiányzott az énektanítás, és csupán karéneklésben vehettem részt. Tehát csak gyakorlatilag művelhettem az iskolában zenét, elméletről azonban szó sem volt. S mikor kikerültek a régi iskola tanulói az életbe, mindenféle tudásban gazdagok voltak, csak a művészetek voltak előttük ismeretlenek. Ha azután művelt társaságba jutottak, érezték ennek igazán a hiányát s így is alakult ki azután az a nézet, hogy az iskola nem nevel az életre, nem ad általános műveltséget. És bizony e vádnak volt is alapja. Mert tényleg úgy van az, hogy ha valaki nem tud magasabb mennyiség- tant, attól még lehet a művelt társaságnak egyenrangú tagja, de ha a művészetekben teljesen tájékozatlan s általános műveltsége is hiányosnak mutatkozik. Nem tagadható, hogy egy-egy tanár önkéntes vállalkozását nem tekintve, senki sem törődött a régi középiskolában azzal, hogy a szép kultuszába az arra legfogékonyabb ifjú lelkeket bevezesse, ennek élvezésére őket előkészítse. A fiúiskolákban ma sem jobb tudtommal a helyzet; határozott haladás azonban a leányközépiskolák új tanterve. Az 1926. évi XXIV. te. körvonalazza ezt, de előfutárja volt a Raffay evang. püspök kezdeményezésére 1920-ban létesített Veres Pálné-továbbképző- intézet Budapesten. Ez iskola általános műveltséget kívánt adni s tervezői és kifejlesztői tudatában voltak már annak, hogy hézagos az az általános műveltség, mely nem sokoldalú s mely a szép kultuszát elhanyagolja. Ez iskola tanított már 1920-ban művészetet és zene- történetet, de ez nem „történet“ volt, hanem a művészetek megismerése alkotásaik révén. Vetítőgép és zongora, majd a haladás folytán a grammofón voltak a segítő eszközei. E két művészet mellett irodalmat : magyart és idegent egyaránt tanított a műalkotások olvasása kapcsán. Bámulatos lelkesedés követte munkáját s bár be nem vallották, tantervéből sokat átvett az új leányiskolái tanterv is. I logy pl. a képzőművészetek története úgyszólván változatlanul átment az új iskolafajok tantervébe, minket most nem érdekel ; de meg kell említenem, hogy a gimnázium, líceum a kollégium énektanításának tantervére is hatással volt. Már az alsó fokon is ilyen útmutatásokat ad a tanterv : I. osztályban olvasmány a magyar népies dalos játékokról, II-ban a magyar népdalok ismerete köréből, lll-b an a régi magyar dalirodalom, históriás bibliai énekek, kuruc- dalok a szabadságharc dalainak, hallgató nóták, táncdallamok bemutatását kívánja, a IV. osztály az újabb dalirodalom köréből (zárójelben Erkelt említi, hogy mi alapon, nem értem) s 18., 19. századbeli dalok tanítását óhajtja. Szemlélet gyanánt pedig zenei előadások _____________PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE
