Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 1. szám - Böhm Dezső: Zenei műveltség és középiskola
6 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE is futkosó megalázó munkákra, az óraszám és szolgálati idő felemelésének egyre fenyegető mumusával a felületes munkára hivatalosan elkötelezni. A békevilágban a tanárság bizonyos mértékig megkülönböztetett elbánásban részesült, mert a mindenkori kormányok méltányolták a tanárság egyetemének a nemzeti kultúra művelésében folytatott aránytalanul nagy áldozatkészségét és munkáját. Ma hivatalos és nem hivatalos helyről egyaránt arról akarnak meggyőzni bennünket, hogy a tanárság is csak mesterség, idő kérdése, munkánk minősége mellékes, legfeljebb látszateredményeket várnak el tőlünk. Egyes intézeteink pedig egyenesen megsemmisülés előtt állanak, mintha a középiskola is, tanárai is az adózó polgárok felesleges terhét jelentenék. A tanárság érzi a maga roppant felelősségét a felnövő ifjú nemzedékkel szemben és segítségért kiált ! A mai viszonyok közt — nem is szólva esetleg romló helyzetről — nem bírjuk a fiatalságot megvédeni a világszerte erőre kapott rontó áramlatoktól ! Aki a régi Magyarországot, ha lehet, még szebb, dicsőbb formában fel akarja támasztani, ne felejtse el, hogy a nemzet közvéleményének az eljövendő irányítóit mi neveljük ! Az elemi iskola és az egyetem érdekében mindig hallunk nyilatkozatokat, cikkeket - a középiskola mintha csak ütőlapda szerepére volna alkalmas. Pedig a középiskolai tanárság ad igazán maradandó világnézetet, épít el nem málló fundamentomot. Mentsenek meg bennünket attól a keserű, megalázó, végül meddőségre kárhoztató szörnyű tudattól, hogy mi a társadalomnak ingyenélői, kegyelemből eltartott parazitái vagyunk ! Mert így letörnek lelkünk szárnyai — és akkor a semmiből parancsszóra nem lehet majd előteremteni a nemzeti művelődés hangyáit, akik morzsákat hordanak egy más nemzedék számára emelkedő épülethez. Mi tudjuk sorsunkat : világítunk s közben elégünk. De mikor mi is el fogjuk hinni, hogy nincs a magyar nemzetnek önértékű lelki kultúrája, vagy azt, hogy ezen kultúrát nem mi képviseljük, nem mi őrizzük és adjuk tovább, akkor a felelősség leesik a mi vállunkról és azokra hárul, akik minket ebbe a lelki válságba belekergettek ! Ez a mi nagy kísértésünk ! Adjon Isten a magyar tanárságnak az újesztendőben fényt, meleget, életadó napot, hogy a kísértő távozzék el tőlünk ! Debrecen. Soós Béla. Zenei műveltség és középiskola. A mai iskola tanulmányi anyagának sokféleségét a koncentrációs munka teheti nemcsak elviselhetővé, hanem könnyűvé is. A koncentráció elve megköveteli, hogy egyik tanár se tévessze szem elől azt, hogy tanulóinak milyen sokféle munkájuk van, hogy tehát nem az 6 tárgya az egyetlen, mely így a tanuló egész munkáját lefoglalhatja. Az ilyen méltányló gondolkodás lehetővé teszi azt is, hogy az iskola
