Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom
126 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Az összetartás, megbízhatóság és a családi erények a szomorú századokban fokozottan kifejlődték, de velük nőtt a bizalmatlanság minden idegennel és újítással szemben. Nyakas maradiságukat önmaguk is tudják, sőt tréfáikba is befoglalják. A bolgár alaptermészete a nyughatatlan törekvés, az anyagi gyarapodás vágya. Legszívesebben azonban csak a gazdasággal foglalkozik, lehetőleg a saját földjén és otthonában. Napszámosnak csak szükségből megy. A bolgár fukar, közcélú gyűjtésekre nem szívesen adakozik, de az egyest, ha reászorul, nem hagyja segítség nélkül. Sok nagy köz- alapítványuk van, egyesek egész vagyonukat iskolák alapítására hagyták. A közpályán a bolgár nemcsak szorgalmával, de kereskedelmi ügyességével is tért hódít. Ha ígéretet tett, szavának áll, de az üzletkötésben óvatosak legyünk vele szemben. Ezen a téren, ne felejtsük, a görög kereskedelem volt a bolgárnak a mintaképe és köszörűköve. A korcsmázás nem bolgár szokás. Inkább kávé vagy tea mellett ülnek össze beszélgetni, legszívesebben családi körben. Mértékletes és munkás életüknek köszönhetik jó egészségüket és magas életkorukat. A bolgár nép családi élete tiszta. A jó erkölcs általános megszilárdulásában nagy része van annak, hogy az igazságszolgáltatást hosszú ideig a nép öreg bölcsei, később a nép köréből származott papok vezették. A tolvajlás éppen olyan megvetett, sőt ismeretlen jelenség, mint nálunk a színmagyar vidékeken. Jellemző, hogy Bulgáriában egyáltalában nem szokás ajtót, kaput zárni. A bolgár nép körében évszázadok óta nincsenek társadalmi rétegek. Éppen azért ellenszenves előttük minden rangszerű megkülönböztetés. Ezért nem szeretik a rendjeleket sem, megbélyegzőnek tartják a borravalót is, amelyre ma is elítélő gúnnyal alkalmazzák a török baksis nevet. Nemcsak a földrajzórákon, de azon kívül is, sok szépet és hasznosat tanulhatunk Szilády Zoltánnak gondosan összeállított, szépen megírt művéből. Budapest. Horváth Károly. D. Weitbrecht G. Mária és Márta. Eredeti német kiadás alapján fordította, részben átdolgozta Pröhle Henrik. Kiadja a Luther- Társaság. 1931. 342 lap. Ára 8 P. A világháború előtt megjelent, s már 12 kiadást megért mű nem ismeretlen a nevelés kérdésével foglalkozók előtt. Nálunk ujdon- ságjelleget adott neki a magyar fordításban és átdolgozásban való kiadása. Weitbrecht, a mű szerzője, az ifjúság melegszívű lelki nevelője könyvének címe alá írta a mű célját : Leányok könyve útravalóul az élet útjára. Terjedelmes művében fejezetekbe osztja „útravalóját“, amellyel a lelkiválsággal, anyagias célokkal teli útvesztőkben járó fiatal
