Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 4. szám - Belohorszky Ferencz: Irodalmunk tanításáról
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 117 összesen 96 (106). A vizsga eredménye Budapesten (zárójelben a százalékok) : jeles 6 (23-07), jó 10 (38*46), elégséges 10 (38-16) ; Debrecenben : jeles 13 (35* 11), jó 10 (27 03), elégséges 12 (32-43), 1 tárgyból elégtelen 1 (2 70), 2 tárgyból elégtelen 1 (2-70); Miskolcon : jeles 13 (39-40), jó 10 (30-30), elégséges 7 (2T21), egy tárgyból elégtelen 3 (9-09) ; összesen : jeles 32 (33-33), jó 30 (31 25), elégséges 29 (30 21), 1 tárgyból elégtelen 4 (4-17), 2 tárgyból elégtelen 1 (104). Az érettségi vizsga magyar írásbeli tétele volt Budapesten : Petőfi Sándor költészetének irodalomtörténeti jelentősége és örök értékei; Debrecenben : A női lélek története regényirodalmunkban ; Miskolcon : Gyulai Pál egyénisége lírája tükrében. Az internátus Debrecenben, Miskolcon ebben az évben is megnyílt, Budapesten és Kecskeméten a bentlakók száma jelentékenyen növekedett. Ez utóbbi helyen már nem is tudták egy helyen elhelyezni őket. Ez is biztató jelenség az intézet fejlődése szempontjából. Budapest. Ványi Ferenc. Irodalmunk tanításáról. Kevés olyan súlyos kérdés van a modern magyar pedagógiában, mint éppen a magyar irodalom tanításának kérdése. Itt arra szeretnék néhány szóval rávilágítani, hogy milyen szempont vezesse a tanárt az irodalom tanításának során. Tagadhatatlan, hogy új életszemlélet kialakulásához kell alkalmazni az irodalom tanítását és nem lehet a régi, a múltban jól bevált, de a mai életnek nem megfelelő tanítást követni. Ha a nevelő irányt tekintjük mindenféle tekintetben módszerünk legfontosabb alapjának, akkor nem is az anyag szigorú, pontos, adatszerű számonkérése, hanem a bennerejlö formáló, képző erő lesz a fontos, mely a sokféle disciplinából egy közös* eredőre vezet. A kultúrális anyag megőrzése, biztosítása ezzel karöltve jár : az egyik cél elérése biztosítja a másikat is. De sohase feledjük, hogy a tudás nem jellemjormálás, viszont a különféle tárgyak segítségével kialakított világnézeti alap biztosítani fogja a kultúrjavak megőrzését is a jövendő számára. Hogy ez az elv nálunk nehezen érvényesülhet, természetszerűleg következik sok külső és belső okból (tanulók nagy létszáma, tanárság helyzete), melyek minden pedagógus előtt ismeretesek, de van hiba a módszerezésben is, amit a következőkben akarok megvilágítani : „Az ember önmagát akarja megismerni mindenekfölött, ezért önmagát, a maga jelenének magyarázatát keresi a történelemben is. Az a tudomány, mely az eleven kapcsolatot elveszti a jelennel, mely a múlttal a múltért foglalkozik, azzal a jelen is elveszti kapcsolatát : elsorvad, kiesik a gondolkodást irányító tényezők sorából.“ (Thiene-
