Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 4. szám - Papp Ferenc: Kerschensteiner György
05 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE beszélhetünk munkaiskoláról, ahol a tanuló benső szükségből egy- egy kultúrjavat önállóan, erői tevékenységével elsajátít. (Kerschen- steiner : Der Begriff der Arbeitsschule. Leipzig. 1925. VI.) A munkaiskola ilyen értelmezése, mint az ismeretszerzés és ismeretközlés szellemi folyamatát szabályozó metodikai elv érvényesül a porosz középiskolai tantervben is. (Lehrplan—Richtlinien für die höhere Schule. Berlin, 1925), amely az oktatást a tanuló aktivitására, benső szükségérzetből fakadó tevékenységére, értelmi, művészi és technikai alkotó munkájára építi. A munkaiskola ilyen értelmezése — mint pedagógiai és metodikai princípium — érvényesül ma általában a nyugati országok közoktatásában, minden iskolatípusban, így nálunk is. A régi, a tanuló befogadóképességére támaszkodó és memorizáló iskolát a munkaiskola, a szellemi erők kifejlését célzó, a tanuló bensőleg motivált és önálló aktivitását igénylő oktatás váltotta fel. A Kerchensteiner vetette mag gazdag termést hozott. Nem kevésbbé termékenyítőleg hatott a pedagógiai irodalomra, de a gyakorlatra is Kerschensteinernek állampolgári nevelés gondolata. Ez eszme sem új. Felvetődött már a görög filozófiában is, határozottabb körvonalat az újabb időkben nyert, amikor a modern állam a több joggal több kötelességet ró a polgárokra és amikor az indusztrializálódás kitermelte proletártömegek és az állam közötti kapcsolatok erkölcsi jellege szinte teljesen megszűnt. A század elején kiadott porosz tantervek az állami intézmények, a polgári jogok és kötelességek ismertetését a történelem tanításával kapcsolatban mindentípusú iskolában szükségesnek tartják. Pedagógusok azonban nem igen foglalkoztak e kérdéssel, csak a legkiválóbbak, mint Dörp- feld és Matthias veszik észre, hogy az iskola e tekintetben nem oldja meg feladatát. Ily előzmények után jelent meg 1899-ben az erfurti tudományos akadémia már említett pályázati hirdetése (Wie ist unsere männliche Jugend von der Entlassung aus der Volksschule bis zum Eintritt in den Heeresdienst am zweckmässigsten für die bürgerliche Gesellschaft zu erziehen?), amelynek eredménye Kerschensteiner pályakoszorús műve : Die Staatsbürgerliche Erziehung der deutschen Jugend. (Erfurt, 1901.) Az állampolgári nevelés ez időponttól kedzve állandó témája a pedagógiai irodalomnak, pedagógiai kongresszusoknak, és nem kisebb gondja a tantervek és utasítások készítőinek. Pályaművében a pályázatnak megfelelően a népiskolából kikerült ifjúság továbbneveléséről, illetőleg állampolgári neveléséről elmélkedik és a műhelyi szakmunkával, mint centráló foglalkoztatással kapcsolatban véli az állampolgári nevelést, az állam iránti kötelességek teljesítésére való nevelést megoldhatónak. Az állampolgári nevelés gondolatát pályaművével bedobta a pedagógiai közvéleménybe, erre várt a fogalom tisztázása, az állam- polgári nevelés célravezető eszközeinek, módjainak az összes iskolafajokra való megállapítása. Természetesen Kerschensteiner is megtette e tekintetben is a magáét, sőt bízvást elmondhatjuk, hogy
