Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 4. szám - Papp Ferenc: Kerschensteiner György
96 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE e padagógiai, egyszersmind politikai probléma mai elméleti megoldása elsősorban az ő érdeme. Felfogása e témáról folyton-folyvást fejlődött, mélyült ugyan, mint a munkaiskoláról való teóriája, de az első elgondolás (1899) és az utolsó megoldás (1929) között inkább a mikéntben, az eszközök és módok megállapításában van különbség, a fogalom lényeges jegyei azonosak. Az állampolgári nevelés célja Kerschensteiner szerint is csak egy lehet: a jó állampolgár. Jó állampolgár azonban csak az, aki a maga egyéni érdekeit alá tudja rendelni a közösség érdekeinek, a közösség javáért áldozatra kész. Ilyen cselekvésre és életre azonban nem elegendő a polgári jogok és kötelességek ismerete. Az állampolgári nevelés nem ér célt a jogok és kötelességek megismertetésével, annál inkább nem, mert a német tanügy évszázadok óta az egyén kiművelésével sokat foglalkozik ugyan, de a közösségről megfeledkezett. Az állampolgári nevelésben az állampolgári jogok és kötelességek ismertetése csak eszköz, a cél a közösségre előnyös cselekvéseket motiváló állampolgári érzület kifejlesztése. Az állampolgári érzület fogalmát az állam és az állampolgár fogalmából vezeti le Kerschensteiner. Ha az államot, mint a fennálló államrendszer egyik tagját, tehát külpolitikai szempontból tekintjük, akkor azok az eszmék döntő jelentőségűek, amelyek az államalkotás tényezői : a szabadság, a nemzeti állam és az önerő eszméi. Külpolitikai szempontból, más államokra való vonatkozásban az állampolgári érzület a külföldi államok önrendelkezési jogának és önértékének elismerése, egyszersmind tiltakozás hegemóniára, kivételes helyzetre való törekvésük ellen. A saját államunk szempontjából az állampolgári érzület a három eszme odaadó tiszteletében és szolgálatában, idegen erőszak elhárítására és államunk önerejének növelésére irányuló törekvésben nyilatkozhatik meg. Ha az államot jogi szempontból tekintjük, mint egy bizonyos elhatárolt területen egy uralom alatt egyesített népet, akkor az állampolgári érzület összetevője az a hármas viszony, amely az állampolgárt az elhatárolt területhez, a rajta lakó néphez és a népet kormányzó államhatalomhoz fűzi. A területhez való viszonyban az állampolgári érzület a szülőföld szeretete, a néphez való vonatkozásban állampolgártársainkkal élet- és sorsközösségünk elkötelező tudata, türelem és megértés a másvallásúak, más politikai pártállásúakkal szemben. Az államhatalomhoz való viszony szempontjából az állampolgári érzület az állam berendezkedésének tiszteletben tartása, engedelmesség törvényei iránt. Ez engedelmességet azonban ne a büntetéstől való félelem motiválja, hanem azon erkölcsi eszméknek a tisztelete, amelyek az állam törvényeiben, intézményeiben, egész berendezkedésében alakot öltöttek. A helyes érzületű állampolgár minden cselekvésével egy erkölcsi közösség és a valóban nemzeti állam eszméje megvalósításán fáradozik. Az ilyen állampolgári érzület nem engedi meg, hogy az állami élet folyásának, a közügyek intézésének közömbös szemlélői legyünk, hanem minden ily megnyilvánulást élénk figyelemmel kísérünk, törekszünk arról tárgyilagos képet szerezni,
