Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 4. szám - Papp Ferenc: Kerschensteiner György
94 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE rendbe. (Heinrich Schulz : Die Schulreform der Socialdemokratie, Berlin, 1911.) Az orosz kommunizmusban Kerschensteiner munkaiskolája a „polytechnizmus“ címén a leendő gyárimunkás technikai készségét fejlesztő intézménnyé és módszerré torzul. (Sliosberg : Die Schule im heutigen Sowjetrussland. Pädagogisches Zentralblatt. 1932, 1-2.) A baloldal e túlzásával szemben konzervatív pedagógusok méltán vetették Kerschensteiner szemére, hogy munkaiskolája túlságosan materiális, mikor a kézimunkát a szellemi munka rovására favorizálja és különösen kifogásolták, hogy ő is, de különösen túlzó követői az új iskolát a régivel, mint munkaiskolát és tanulóiskolát állítják szembe, munka alatt csak kézimunkát értenek, mintha a tanulás, a szellemi tevékenység nem is volna munka. E túlzások és tiltakozások Kerschensteinert további szemlélődésre, elvei megvizsgálására késztették és ennek, különösen olvasmányainak, a kiváló drezdai didaktikussal, Gaudiggal, a nem kevésbbé eredeti amerikai pedagógussal és filozófussal John Dewey-vel, a müncheni filozófus Alois Fischer- rel folytatott eszmecseréinek eredményeképpen mind tisztultabb lett Kerschensteiner munkaiskola fogalma, a manuális követelmény helyét mindinkább a szellemi aktivitás, az öntevékenység jegye foglalta el. A fogalom tisztázatlanságát mutatja az 1918-as birodalmi alkotmány következő, nem éppen szerencsés fogalmazása is : „Arbeitsunterricht ist ordentlicher Lehrgegenstand in allen Schulen“, E rendelkezés a munkaoktatásról mint tantárgyról beszél, holott Kerschensteiner ebben az időben már sokkal inkább metodikai eljárást értett alatta. Az új birodalmi alkotmány iskolaügyi rendelkezéseinek realizálására egybehívott birodalmi tanügyi konferencia (1920 július 11—19.) a munkaiskolára vonatkozó megállapodásai is arról tanúskodnak, hogy a konferencia e kérdést előkészítő bizottsága, amelynek tanácskozásain Kerschensteiner is résztvett, a fogalom tartalmi jegyeinek megállapításánál az eltérő véleményeket nem tudta közös nevezőre hozni. A konferenciának a munkaiskolára vonatkozó megállapodásaiból két ellentétes álláspont egyenlő erejére lehet következtetni. A munkaiskola a tanácskozások eredménye szerint pedagógiai alapelv : a közösség az egyént munkával munkára a közösség tagjává nevelje ; metodikai elv : a tananyag feldolgozásának, a tanító és tanítvány munkájának szabályozója ; de kézimunkát, illetőleg műhelyi munkát is jelent, mint aminő a formálás, papír-, fém-, famunka. E kézimunka szerves része az alsófokú oktatásnak, a felsőbb fokon külön tantárggyá önállósul ugyan, azonban a többi tantárgyakkal való tárgyi kapcsolata ajánlatos. (Die Reichsschulkonferenz in ihren Ergebnissen. Leipzig. 1920. Zentralinstitut für Erziehung und Unterricht, Berlin.) A munkaiskolának utóbbi, a tanítás tartalmát is meghatározó jegye egyre halványult. A későbbi Kerschensteiner szerint csak ott
