Protestáns Tanügyi Szemle, 1932

1932 / 1. szám - Soós Béla: A középiskolai tanárság nagy kisértése

PROTEST Ans tanügyi szemle

1

A középiskolai tanárság nagy kísértése.

A múlt esztendőtől panaszos hangon búcsúztunk : anyagi bajainkról kellett újra szót ejtenünk. Cikkünk írója nem „köztanár“, hanem primus inter pares és mi, protestáns tanárok örömmel gondolunk rá, hogy legalább iskoláink legtöbb igazgatója közösnek érzi a maga sorsát a miénkkel. Az állami iskolákban már nem ilyen zavartalanul jó a viszony még az igazgatók és tanári karok közt sem, ha pedig tovább megyünk egy lépéssel, a tanárság hivatalbeli vagy társadalmi helyzetére nézünk, sivár egyedülvalóság érzése vesz rajtunk erőt. Az anyagi bajok most minden társadalmi osztályra egyforma súllyal nehezednek és mi ősi hagyományainkat tagadnák meg, ha az áldozatok alól egyszerűen ki akarnók vonni magunkat. De mennél tovább tépelődünk, annál jobban érezzük, hogy itt nemcsak pénzről van szó. Sokkal mélyebb sebeink vannak, amiket immár nem lehet máról-holnapra, egy kegyes mosollyal, könnyed ígérettel, vagy odavetett alamizsnával begyógyítani. — Mindig a leggondosabban őrködtünk a tanárság hangulatának, általános világfelfogásának a napi politikától mentes kifejezésre juttatásán. Soha közöttünk „destructív“ elemek nem juthattak szóhoz, mert a nemzeti bizalom letéteményeseinek éreztük magunkat. És most meg kell állapítanunk, hogy a tanárságot a teljes lelki összeroppanás veszedelme fenyegeti. Éz a kísértés sokkal nagyobb, következményeiben sokkal jelentősebb, hogysem szó nélkül elmehessünk mellette. Éppen azért, mert általában olyan egyszerűnek, bérharcnak nézi társadalom és felettes hatóság egyaránt a tanárság itt-ott feltörő keserű nyilatkozatait, kell végre kimondanunk felelősségünk teljes tudatában, hogy a tanárság lelketölő harca müveit társadalmunkra nézve végzetes veszedelmet jelent.

Mindenekelőtt állapítsuk meg, hogy már régóta nem egyéni ambíciók kielégítéséről van szó. A tanárság egyöntetű társadalmi réteggé válik, annál inkább, mert a hozzátartozó egyedeknek úgyszólván semmi haladási, kiemelkedési lehetőségük nincsen. Mivel a tanár kénytelen határozott világnézetet kimutatni munkája közben, állandó kényszerhelyzetben van felettes hatóságaival, növendékeivel