Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 2. szám - Belföldi lapszemle
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 77 Egy rövid közlemény Alfred Adler 60-ik születésnapja alkalmából a híres pszichológus érdemeit méltatja. Népszerűségét tanítása egyszerűségével s közérdekűségével magyarázza. Amerikai előadásait ezrekre menő tömeg hallgatta. Tanításának lényege, hogy — Freud egyoldalú elméletét elvetve — az ember lelki fejlődésének központjába az önértékelést állítja. Az alsóbbrangúság érzése (Minderwártigkeítsgefühl) többé-kevésbé minden emberben megvan, de ha nagy mértékben jelentkezik, megnyomorítja a lelki életet. A nevelésben különösen fontos ennek megakadályozása. Adler módszere nagyon egyszerű : a közösség érzésének kifejlesztése, az egyén életstílusában rejlő hiba leleplezése. A felkeltett önbizalom a legjobb ellenszer a lélek fokozatos elsatnyulása ellen. Heyde E.: Öntudatlan nevelés címen divatos problémát tárgyal. Éles logikájú vitában kimutatja, hogy ez a kifejezés hibás. Vannak öntudatlan, azaz szándéktalan hatások, amelyek nevelnek, de ezek működésében inkább a hatásuk alá került ember önneveléséről van szó. A nevelés fogalmát nem a nevelt szempontjából kell érteni, hanem a működő nevelő alany szempontjából. Ily értelemben nincs öntudatlan nevelés. Akik öntudatlan nevelésről beszélnek, jogtalanul kitágítják a nevelés fogalmát és rajta általában emberi lélekre tett hatást értenek. Ha van általában öntudatlan, vagyis szándéktalan hatás, akkor van öntudatlan nevelés is. De ilyen okoskodással nem lehet a nevelést meghatározott, jellegzetes működésnek felfogni. A nevelés csakis tudatos cselekvések összességét jelentheti. Az igazi nevelő is tekintetbe veszi azért azokat az eshetőségeket, jelenségeket, amelyek nevelő hatást érhetnek el, de saját célja és terve szerint alakítja őket. M. Boltowski, orosz pedagógus a gyermek és a felnőtt pedagógiája között von párhuzamot. A nő és férfi különböző természetének különböző nevelés felel meg. A nő reproduktiv hajlamából arra következtet, hogy szélesebb körű, de kevésbé mély nevelésre van szüksége. — A felnőttek nevelésének másik problémája és nehézsége, hogy a gyermek lelki világába egyszerű visszaemlékezéssel beleéli magát a nevelő, de a műveletlen felnőttel szemben egész más helyzetben van. A felnőtt már az életben elvesztette az őszinteségét is. Nincs előtte oly tekintélye a nevelőnek, mint a gyermek előtt. A műveletlen felnőttet nem lehet a gyermekkel azonosítani, mint ahogy a gyermeket is nagy tévedés volt kis embernek felfogni. A felnőtt embernek sok élménye van, Más az érdeklődési köre. S főleg abban különbözik a gyermektől, hogy vannak bizonytalan ismeretei, van bizonyos határozatlan tudása, ami sokszor megkönnyíti, de sokszor megnehezíti a nevelését. Az is nagy különbség, hogy a felnőtt esze már nem olyan hajlékony, mint a gyermeké. Egyes dolgokat hamarább lehet felnőttnek megtanítani, de másokat meg egyáltalán nem. Minden tanítási anyagra nézve megvan az elsajátításnak felső korhatára. 35 éven túl nem lehet idegen nyelvet tanulni. Innen van a felnőttek pedagógiájának sajátos jelleme. Inkább meglevő tudásukat kell mélyíteni, mint ismereteik körét tágítani. Ehrenstein W.: Költő- és szakpszichológus c. értekezésében a költő lélektani feladatát a pszichológus munkájához hasonlítja. A költő
