Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 2. szám - Belföldi lapszemle
76 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE leányával társalog. Az embert úgy ismerjük meg, ha megjelenését igazi környezetére vonatkoztatjuk. Ez is vagy egyértelműleg, vagy ellentétesen magyarázhatja a jellemet. A feleség sokszor hasonló jellemű, sokszor éppen ellentétes természetű, mint a férje. A körülmények egyik embert rosszra viszik, másiknak jellemét éppen a velük vívott harc edzi. Alapvető kérdés a milieu-kutatásban, hogy vájjon megfelel-e az egyénnek, fejleszti-e, vagy küzdenie kell vele. Talán senkinek sincs teljesen hozzávaló milieu-je. Minél jobban megfelel a környezet az embernek, annál világosabban áll előttünk jelleme. Valakinek jellemét leginkább milieujéhez való viszonyából ismerjük fel. Itt figyelhetjük meg az ő állandó magatartását. Más környezetben egész más lesz az illető megnyilvánulása. A történelem szerint erélyes államférfi, családjában esetleg papucshős lehetett, Ilyen értelemben nincs is abszolút jellemrajz. A jellem az embernek csak viszonylag állandó magatartása viszonylag állandó társaságban. A jellem nem egyik része a léleknek, mint pl, az értelem, akarat, kedély stb., nem is azonos a személyiség szerkezetével, hanem mindez együtt a milieu-jére való vonatkozásában. A személyiség struktúrája a személy statikai képe, a jellem: dinamikus rajza, tehát az ember erőviszonya a milieu-vel. Hogy a jellem nem a lélek egyik rétege, vagy oldala, azt mutatja az is, hogy egész máskép fejlődik, mint a személyiség. A kettő nem egyszerre változik meg. A személyiség fejlődik, a jellem változatlan maradhat és fordítva. A jellem változása mindig a milieu változásával függ össze. Innen érthető a gyermek, ifjú, férfi és az öreg ember jellemének különbsége. A jellem egyfelől sokkal rövidebb idő alatt sokkal nagyobb változáson mehet keresztül, mint pl. az értelem. Egy éjszakán az okos ember nem válik butává rendes körülmények közt. De a dorbézolóból lehet egy éjjel aszkéta, a derék állampolgárból gonosztevő. Másrészt a jellem mutat bizonyos állandóságot is környezetének és a személyiségnek változásával szemben. Az új helyzethez való alkalmazkodást késlelteti. A milieu-höz való viszonya teszi oly jellegzetessé a serdülő és az ifjú jellemét, aki nem a jelen környezetéhez, hanem elképzelt jövő milieu-jéhez akar alkalmazkodni. M. Muchov a bizonyítvány megreformálásáról értekezik. Állást foglal azzal a véleménnyel szemben, mely szerint a számszerű bizonyítvány helyett pszichológiai jellemrajzot kell adni. Kísérletek mutatják ennek kivihetetlenségét, mert több tanár jellemrajza egy és ugyanazon gyermekről a felismerhetetlenségig különböző, Pedagógiai szempontból pedig káros hatásű, mert lustává, kedvetlenné teszi a diákot azzal, hogy változhatatlan lelki tulajdonságaiba vetett hitet kelt benne. A lélektani vizsgálatok sokszor terméketlen önelemezgetésre vezetnek. A megkérdezett diákok is tiltakoztak a lélekrajz-szerű bizonyítvány ellen, A tanulók megítélésének lélektani elmélyítése tehát úgy valósítandó meg, hogy ne a tanuló, hanem munkájának, teljesítményének megítélése legyen. A diák is munkája értékelését s nem önmaga bensejének feltárását akarja látni a bizonyítványában. — Az érdekes problémákat felvető tanulmány sokszor hívja ki ellenmondásunkat, de ügyesen mutat rá a kérdés megoldásának néhány szempontjára.
