Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 2. szám - Belföldi lapszemle
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 75 mindenkinek ismernie kellene e művet, amelyet Hegedűs Lóránt Remarque mellé helyezett könyvtárában, nemcsak azért, mert hasonló a tendenciája, de érték dolgában is. (Mezőtúr) Dr. Boross István. Külföldi lapszemle. Zeitschrift für pädagogische Psychologie, experimentelle Pädagogik und jugendkundliche Forschung. XXXI. 4—8. Az áprilisi szám Fr. Glaeser értékes tanulmányát hozza, amely az új iskola és a gyermeki öntudat viszonyát kutatja. Ennek a viszonynak természetét az adja meg, hogy milyen jelentőséget juttat az új iskola a gyermeknek, mert eszerint ítéli meg a gyermek is az iskolát. E tekintetben bizonyos, hogy az új iskola (itt persze az elemi iskoláról van szó) a gyermekért van, s ezt ő is érzi. Nem a régi ijedségvár számára. Azért könnyen, szívesen nő bele, s észrevétlen nő ki belőle. Az érdekli benne, amit ott tennie kell: a munka. Ennek irányításában a tanító ügyességén múlik, hogy tudja a játékos tevékenvséget lassan komoly munkává fejleszteni. Nem a folytonos dicséret a helyes mód, hanem az objektiv értékeléshez szoktatás. Itt az új iskola közösségében az élet komolysága, sőt kíméletlensége is megszólal. A régi iskola a teljesítményt értékelte, az új a spontaneitást. A sikertelenség a régi iskolában nem akarást is jelenthetett, itt azonban tehetségtelenséget, Az új iskola munkája, élete túlságosan is hangsúlyozza az érték jelentőségét. Ezért fontos az iskolai közösség helyes kialakítása és vezetése. Nem szabad megengedni, hogy azok jussanak vezetéshez, akik ügyességükkel belső érték hijján ragadják magukkal társaikat Arra kell törekedni, hogy e kis társadalomban az igazi érték érvényesüljön. Arra is ügyelni kell, hogy ne merevedjen meg az iskolai közösség rétegeződése; átcsoportosításokat kell teremteni új értékszempont felszínre vetésével. így megakadályozzuk azt, hogy az iskolai élet elnyomja a gyermek öntudatát. A kedvezőbb körülmények közt élők kedvéért nem szabad háttérbe szorítani az elhagyatottakat, szegényeket. Egy gyermeket sem szabad megvetni és megvetetté tenni, hanem szeretni kell, mert szeretni lehet. A májusi számban A. Busemann jellemtani tanulmányát olvassuk : Milieu und Karakter cím alatt, Kifejti, hogy különbséget kell tenni valakinek környezete és az igazi tudományos értelemben vett milieu-je között. Ez utóbbi csak azokat a hatásokat foglalja össze, amelyek az egyén jellemét formálták. Nem minden befolvásolja jellemünket, ami látszólag környezetűnkhöz tartozik és viszont a pillanatnyi környezetből nem lehet minden esetben következtetni a jellemre. Ha egy ismert komoly tudóst alkalomadtán kávéházban fiatal hölggyel kedélyes csevegésben találunk, nem tehetünk fel róla mást, minthogy a
