Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 67 emlék Oswald újbányai jegyzőnek epikus költeménye János papról és II. Frigyes császárról. A könyv második főrésze a reformáció korába vezet. A 16. század e hatalmas szellemi áramlata a humanizmustól, továbbá Húsz és Erasmus hatásától előkészítve hazai németségünket a külső akadályok ellenére is hamarosan meghódította. Mindjárt kezdetben Luther tanait fogadták el, s ily értelemben alakult át egész művelődésük is. Az iskolák szaporodása, a könyvnyomtatás terjedése erősen föllendítctte irodalmunkat, mely egyébként szintén a kor magyar irodalmával mutat hasonlóságot: ének- és imakönyvek, prédikációk, hitvitázó iratok, vallásos és történeti énekek, iskolai drámák, vallásos tárgyú népies színművek, tudományos munkák nagy számmal maradtak e korból. Ekkor terjedt el Luther irodalmi nyelve is. A hazai németség akkor is megmaradt Luther tanai mellett, mikor a magyarság nagy része Kálvin irányát követte. Ezzel kapcsolatos és az erdélyi korviszonyokra igen jellemző eset, hogy a kezdetben németül író Heltai Gáspár és Dávid Ferenc a lutheri tanoktól való eltávolodásukkal kapcsolatban lettek magyar Írókká. A 17. század katolikus visszahatása, amint ezt a munka következő része kimutatja, hazai németségünknél nagy ellenállással találkozott. A felvidék németjei mindenkor eres támogatói voltak a magyar nemzeti felkeléseknek, s ezért más nemzetiségek közéjük való telepítésével igyekeztek őket gyöngíteni. Ekkor kezdődött a katolikus németek nagyobb mértékben való letelepítése is. A kor német irodalma egyébként továbbra is nagyrészt protestáns jellegű. Azonban mind a prózai, mind a költői műveken megnyilvánul a barokk szellem hatása. Rendkívül virágzik az alkalmi költészet. Az iskolai drámát pedig már a jezsuiták is művelik. Szomorú fényt vet e korszakra az úgynevezett „exuláns irodalom“, azoknak a protestáns prédikátoroknak és tanítóknak külföldön megjelent munkái, akik vallásos meggyőződésükhöz való ragaszkodásuk miatt tömegesen hagyták el az országot s Németországban kerestek menedéket. A 18. század első felében erősen föllendülő magyarországi német nyelvű tudományos irodalom élén Bél Mátyás áll, kinek német nyelvtanát a birodalmi németek körében is megbecsülték, német nyelvű magyar nyelvtana pedig a legnépszerűbb tankönyvek egyikévé vált. E korszak tárgyalása után az egyes kérdések irodalmának jegyzéke következik. A felsorolt könyvek, értekezések hosszú sora eleven tanúsága egyrészt annak a céltudatos irányításnak, melyet egyetemeink e téren kifejtettek, egyszersmind azonban a német nyelvszigetek lakosságának magas műveltsége és élénk tudományos érdeklődése mellett is bizonyítanak. Főkép a szepesi németek (Fröhlich Dávid) és az erdélyi szászok fordítottak már régóta figyelmet történelmük, nyelvük és irodalmuk különböző kérdéseinek megvizsgálására. Nagy munkát végzett Pukánszky, midőn e nagy irodalmat áttanulmányozta, a mutatkozó hiányokat saját szorgalmas kutatásaival kiegészítette, s az egyes jelenségeket egyrészt egymással, másrészt a