Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 2. szám - Hazai és külföldi irodalom
a magyar nyelv tisztaságán, mint 8 esztendei latin, néhány heti pesti tartózkodás több zsidós zsargont tud belopni a magyar nyelvbe, mint egyéleten át tartó klasszikus stúdium megérezhetik hódolóján. Nem akarom hosszúra nyújtani fejtegetéseimet, s az eddig kiérezhető elismeréshez még csak azt fűzni hozzá, hogy a latin nyelv tanításának tanítványaim gondolkodásán látom rendkívül áldásos hatását. Nincs az a nyelv, amely tisztán kifej lett nyelvtani rendszerével annyira alkalmas volna nyelvtanításunk alapjául, mint a latin, de egyben a logikát sem iskolázza jobban egy sem, mint ez. Gondoljunk egy Ciceróra, micsoda magasrendű logikai torna minden mondata! Azok a visszanéző, szoros kapcsolások, finom distinkciók, a coniunctivusok használatában nvilatkozó beretvaéles finomságok, megkülönböztetések, a consecutio temporum használatával beleszövődő újabb magasabbrendű szempont, végezetül az egészen elömlő ritmus, költőiség mind olyanok, amelyek magasrendű iskolázást adhatnak az ember szívének, eszének. Gondoljunk aztán a Horatius csodálatos egyéniségére, mely a játszi hangból egyszerre a legmagasabb és legkomolyabb életbölcseségbe csap át, amely úgy rátapadt a közelmúlt magyarjaira is még, hogy bizony tisztelettel vegyes bámulattal hallgathatja az ember egy-egy táblabíró típus citátumait: tisztában vagyunk vele, hogy a hatin nyelv úgy gondolkodásunk tisztaságában és rendszerességében, mint annak tartalmasságában és művészi tudásunk megteljesedésében rendkívül áldásos hatással volt. Rontó hatása elenyészően csekély. Vádolhatják a latint akármivel, lehet a reform törekvéseknek akármi az alapgondolata, a kiindulása, aminthogy a legtöbb reformkísérlet nálunk is, másutt is vagy a hasznosság, vagy a túlterhelés elkerülésének jegyében áll, de azzal nem lehet vádolni a latin nyelvet és a latin nyelv tanítását sohasem, hogy ne jelentett volna legalább 90 százalék hasznot a magyar nyelvérzék fejlesztésére. (Nagykőrös) Dr. Törös László. Ä PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 65 Hazai és külföldi irodalom. Pongrácz József: Csizmadia Lajos 1858—1928. Pápa, 1930. Nagy 8-adrét. 10 lap. A pápai református főiskola egyik teológiai tanárának, a két év előtt elhalt Csizmadia Lajosnak tanulói pályáját, majd lelkészi és tanári működését ismerteti szerző e kis füzetben. Elmondja, hol végezte a gimnáziumot, a pápai gimnáziumban kik voltak tanárai, a VIII. osztályban kik voltak bizalmas tanulótársaí, a görög és latin auktorok közül kiknek műveit olvasták. Érettségi után egy évig Budapesten medikus, egy évig Csórón segédjegyző volt és csak ezután iratkozott be Pápán teológusnak a névszerint felsorolt 16 tanulóval. A pálya végzése után főiskolai szenior lett, ezután skót ösztöndíjon egy évet az edinburgi
