Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 2. szám - S. Szabó József: A test kultusza
44 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE momentán-rokonszenvet és ephemer-hatást, de hogy azokra messzemenő nemzeti aspirációkat építhetnénk, alig hihető. Ellenkezőleg, nem tudom, nem úgy gondolkoznak-e a bravúros sportolókról sokan és éppen a nemzetek életét irányító emberek, mint ahogy a híres államférfi (Gladstone) nyilatkozott arról a mesteri módon billiárdozó ifjúról, akivel egyszer játékot kezdett. Mielőtt ugyanis Gladstone még a dákóhoz nyúlhatott volna, a fiatalember győztesen végigjátszotta az egész partit s magát udvariasan meghajtva várta a nagy férfiú dícséretét. Gladstone pedig ezt mondta: „Fiatalember! mérsékelt ügyesség az ilyen játékban a jó nevelés jele, de az efféle bravúr, mint az öné, az elherdált ifjúság bizonyítéka. “ El vagyok iá készülve, hogy amiket itt elmondok, azokat a sportért rajongók nagyképűségnek és ósdi vaskalaposságnak bélyegzík. Elviselem e bélyeget az iskolákért és az ifjúságért, mert felszólalásom ezek érdekében történik. Régi tapasztalat, hogy akik az iskolák kipróbált, rendszeres, tervszerű és megfontolva haladó nevelését és oktatását féltik és védik, mindig ki vannak téve a gúnyos megítéltetésnek azok részéről, akiket a modernizmus — mely sokaknál nemcsak újat, hanem mindenkor gáncsolhatatlan jót is jelent — divatos és változó áramlatai ragadnak magukkal. Ismételten és nyomatékosan kinyilatkoztatom, hogy az iskolában a testi nevelésnek minél intenzivebb és kiterjedtebb felkarolása és érvényesítése igenis helyes és szükséges. De ennek a nevelésnek rendszeresnek, minden növendéket edzőnek és képzőnek s nem sportbajnokokat kiművelőnek kell lenni. A testi nevelés, a test kultusza, a szellemerkölcsi nevelés és művelődés rovására, az emberi előhaladás végzetes tévedése lenne. Egy nagy visszaesés az animalizmus felé, melyből kiemelkedni az isteni tökéletességre törekvő embernek célja és rendeltetése. Közoktatásügyi kormányunk ma a testnevelést különösebb pártfogásában részesíti. Kultuszminiszterünk a Labdarúgó Szövetség előtt nem régen a következő kijelentést tette: „A mai kultúrpolitika iránya a szellemi és testi kultúra egyenrangú tényezővé emelése.“ Ez új és szokatlan hang a pedagógiában, mely az iskolában a szellem művelését előbbre-
