Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 2. szám - S. Szabó József: A test kultusza
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 43 amely e versenyek útján nemcsak a sportbajnokokat, hanem a nemzeteket, főként azok fiatalságát eltölti, minden irányban káros következményekkel jár. Az atlétika ősei, a régi görögök, nagy bölcsen csak minden 4-ik évben rendezték az olimpiai versenyeket, hogy az ünneplés és a verseny izgalmaival s a szenvedélyek kirobbanásával a népek és az államok nyugalmát állandóan ne veszélyeztessék. Ez okos megfontolás eredménye volt, mert a versenyzésnek, mikor a szenvedélyek beretvaélen állnak, mindig lehetnek váratlan következményei úgy a versenyzőknél, mint a nézőközönségnél. A sportnál is, a testi kitörések, erőszak és durvaság mellett, mindenesetre táplálják a versenyek az irigységet, a gőgöt, haragot és gyűlöletet, melyekkel már úgyis tele van a világ. Az országos iskolai tornaversenyeket nálunk is nagyobb időközökben tartották nem egyedül költségkímélés szempontjából, hanem a fentebbiekre és arra is tekintettel, hogy a tanulóifjúságot a versenyre való készületek elvonják az iskolai tanulmányoktól, állandó nyugtalanságban és izgalomban tartják s lelkületét, erejét és idegrendszerét lefoglalják, tehát didaktikai és lélektani okok szólnak ellene. — Még az ember finomabb szellemi részén, az elméleti és tudományos nevelés terén is mutatkoznak a versenyzés árnyoldalai. A jezsuita iskolák aemulatiói a léleknek annyi dudváját burjánoztatták fel, hogy utóbb is törölni kellett a pedagógia eszközei közül. Éppen így a prot. iskolák disputatióit is. Ezzel megint nem azt mondjuk, hogy a sport- és tornaversenyek eltörlendők, hanem azt, hogy a testnevelés ne szakadatlan, nyilvános versenyekből és azokra való készületből álljon, mert hiszen annak minden egymás elleni berzenkedés, minden világelőtti erőmutatványok nélkül, önmagában és önmagáért is megvan a maga jelentősége és hivatása. Azt hiszik és mondják sokan, hogy a folyvást világot járó, fórumokon és versenyeken szereplő sportbajnokok, győzelmeikkel maguknak is, s ami fontosabb, nemzetüknek is becsületet, hírnevet és dicsőséget szereznek s így hazájuk és nemzetük érdekében hatalmas propagandát fejtenek ki, aminek most a mi elárvult és elvettetett állapotunkban különösebb jelentősége van. Nem tudom, nem alapos tévedés-e ez, de mindenesetre túlzás. A sportgyőzelmek kelthetnek