Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Tóth Dezső: A vallásoktatás egyházi feladatai
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 431 dőbe ment híveinkben az eleven érdeklődés. Pedig itt sokkal magasabbrendű, az egyesre s közületre, az egyháztagra s egyházra nézve sokkal nagyobb jelentőségű dologról van szó, mint az általános szociális tudat aláhanyatlásáról az egyénben. Az egyház jelentősége az egyes egyháztagra nézve. Az Evangélium szerint az egyetemes egyháznak csak úgy, mint a helyi egyháznak : a gyülekezetnek az a legsajátosabb tulajdonsága, hogy a Krisztus teste. Pálnak ez a kedvenc hasonlata a testről, fejezi ki legjobban azt, hogy az egyház vagy gyülekezet, a tagok egymással való szerves összefüggése a Krisztusban: élő szervezet. Ami viszont azt jelenti, hogy tagjai élő közösségben vannak fejükkel, a Krisztussal és egymással, mint a test tagjai a fővel és a többi tagokkal, vagyis egyik a másik nélkül nem élhet, nem lehet el, hanem minden egyes tagnak egymással szemben való kötelességeiket teljesíteniök keli és minden egyes tag függ az egészen uralkodó fejétől, — a Krisztustól! Következéskép a hitélet egészséges kifejlődése egyedül a gyülekezeten belül lehetséges. Senki sem hihet az ő Urában, a Krisztusban anélkül, hogy az ő híveinek közösségébe is ugyanakkor bele ne tartozzék. Az élő gyülekezeti öntudat a hit valódiságának igazi fokmérője. Akiben ez nincs meg, annak hitéből hiányzik a testvéri szeretet, de a Krisztus iránti igazi szeretet is, aki munkáját az ő gyülekezetében akarja folytatni s befejezni. A gyülekezet gazdagabb, mint az egyes ember, történetével, szolgálatával, rendjével, lelkesítő példaadásaival, az egyesre nézve pótolhatatlan forrása az épülésnek, Ha pedig az egész nép befolyásolásáról van szó, arról, hogy az Evangélium az egész társadalmi s kulturális életet áthassa : e feladatokkal szemben az egyes egyenesen tehetetlen. Az egyes egyháztag jelentősége az egyházra nézve. Ha az individuálista a gyülekezet életétől eltávolodik, annak építő erőit is elveszti, de a gyülekezet is kárt szenved, mert egyetlen tag kikapcsolódásával is, a maga életében és működésében akadályozva van. Az evangéliumi gyülekezet csak önmaga által épülhet. A keresztyénség a Krisztus fősége alatt reá bízott, benne rejlő erőket csak úgy fejtheti ki, ha eleven gyülekezeti, közösségi életben bontakozik ki, következéskép, ha minden egyes tagot sokkal inkább, mint eddig, a gyülekezethez kapcsol. A gyülekezet, illetőleg egyház, mint testi-lelki szervezet, élő valóság arra hivatott, hogy a benne ható lelki erőket reális hatásokká tegye, t. i. tagjai által, — a Krisztusnak, mint főnek Leikétől áthatva. Ha pedig konkrété, a mondhatatlanul sok feladat közül, melyek az egyház elé tornyosulnak, mint mindent átfogóra, csak a misszió feladatainak megoldására gondolunk is, világossá lesz előttünk annak jelentősége, hogy miért van szükség minden egyes tagnak szolgálataira az egyházon belül és arra, hogy minden élő tag mozgósittassék, annak Fejétől a gyülekezet elé szabott feladatok megoldására 1 A vallásoktatás feladatai. Nyilvánvaló tehát, hogy a gyülekezetbe való öntudatos beletartozás által, úgy az egyháztag, mint maga az egyház olyan nélkülözhetetlen javak és lehetőségek birtokába juthat és kell jutnia, hogy a vallásoktatás nem elégedhetik meg csupán egyéni, a keresztyén személyiség kialakulására célzó feladatok mnnkálásával,
