Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Dr. Vekerdi Béla: A filozófia a középiskolában
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 414 kájában: „Az indok befolyásolja a charaktert, mely indok nélkül egy lépést sem mozdulhat. A cbarakter viszont reagál az indokra, s azt elveti vagy elfogadja, egyszóval annyira ellenőrzi, hogy nála nélkül ismét az indok lesz teljesen tehetetlen és erőtelen. Mindkettő együtt oly határozottan determinálja az akaratot, hogy önkényről, vagy talán az indokok közötti tetszés szerinti választásról szó sem lehet.“ Ez egész határozott kifejezése a megalkuvás nélküli determinizmus álláspontjának. Ha ennek a jelentőségét keressük vallási szempontból, akkor rá kell jönnünk, hogy a determinizmussal a kálvini praedestinatio-tan igen szépen összeegyeztethető, sőt csakis az egyeztethető össze. Ha az akarat minden ízében determinált, akkor semmi értelme sincs annak, hogy jócselekedeteink révén nyerhetjük el az idvességet. Ellenben egészen természetes az a gondolat, hogy az isteni hatalom, mely minket földi életünkben saját akarata szerint ilyenné vagy olyanná alkotott: egyszersmind további sorsunkról is intézkedik. Ezáltal a praedestinatio tana, melyet még a reformátusok közül is igen sokan nagyon komornak és lehangolónak tartanak: egy tudományosan is felismert elméletnek mintegy gyakorlati jelentőségű természetes következményévé válik, és a maga természetességében minden komor voltát elveszíti. Misztikus jellegű marad ugyan így is az a kérdés, hogy az isteni hatalom mért intézkedik egyik teremtményének sorsáról így, a másikéról amúgy, azonban mi véges tudásunkkal nem akarhatjuk felmérni a teremtés célját és a Teremtő szándékait, s itt már csak azt mondhatjuk, amit Kálvin oly bölcsen mond az InstUutiókban: „Az lesz tehát a józanságnak leghelyesebb határa, ha nemcsak a tanulásban követjük Istent, aki előttünk jár, hanem mi is megszűnünk okoskodni akkor, amikor ő felhagy a tanítással.“ A lélektanban a szabadakarat problémájának tárgyalásánál önként kínálkozik az alkalom, hogy ezt a kérdést a tanulók előtt megvilágítsuk. Világnézet kialakítása szempontjából bizonyára elég nagy fontossága van, és így meg is érdemelné a beható tárgyalást. A sok lehetőség közül, ahol a világnézet kialakítására a filozófiatanítás mai keretein belül is alkalom nyílik: ezt a kettőt szándékosan ezért választottam, mert ezeken jól lehel szemlélni, hogy tulajdonképpen mik képezik a világnézetre való nevelés főakadályait. Az első mindjárt az, hogy magában a magyar tanárságban, sőt közelebbről a magyar református tanárságban sincs egységesen kialakult világnézet. Jól tudom, hogy a fentebbi két pontra vonatkozóan elmondottakkal is sokan nem értenek egyet. Éppen a világnézet kialakításához alapul szolgáló elemekben, mivel azok a lélek mélyén járó dolgok: nagyon is mélyek lehetnek az eltérések. Más tanár, más világnézet. És nyitott kérdés marad, hogy a filozófia tanárának világnézete alkalmas-é az ifjú leikébe való átültetésre ? Azt hiszem, általános fölfogás, hogy világnézet fejlesztése helyes módon csak vallásos alapon történhetik. És ha nem gondolunk is az egyes vallások részletekbe menő dogmáira, de kétségtelen, hogy még a főbb vonásokban is más lesz az öntudatos református világfelfogás,
