Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Anyagi gondok
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 405 Anyagi gondok. Jókai a „Névtelen vár“ c. regényében elmond egy nagyon húmoros jelenetet. A világtól teljesen elzárkózott Vável Lajos gróf egy éjjel hirtelen megbetegszik és ekkor a kastélybeliek végső szorultságukban orvosért mennek. A falu orvosa, dr. Tromfszky, azonban gyalogszerrel az esős időben nem hajlandó elmenni, mert „rheumatismus acutus“-a van, úgyhogy végül a beteg gróf inasa a nyakába veszi a doktort és úgy szállítja be a titokzatos várba. De a beteg magához tér és mikor megismeri a doktort, egy idegent a féltve őrzött helyiségekben, féktelen dühre gerjed és életveszélyes fenyegetésbe kezd. Erre a megrémült doktor — idézem a költőt —: „ott hagyott érvágót, elixírt, flastromot; négy lépcsőt ugrott lefelé, úgy elfelejtette az ischiast a tomporában, s azzal ki a nyitott ajtón a szakadó záporba, nem kellett neki se üvegeshintó, se emberi dromedár; de még lámpásra, esernyőre se gondolt, hanem amerre egyenes volt az út, vágtatott a legszebb sáron keresztül,... “ Ez a tréfás jelenet önkéntelenül is kínálkozott toliam alá, mikor most leültem és egy kissé elgondolkoztam: mi módon tegyek eleget Szerkesztő Barátom felhívásának, hogy írjak valamit a magyar tanárság anyagi helyzetéről és gondjairól. A magyar középiskolai tanárság most ugyanis egy ilyen száguldó, rohanó dr. Tromfszky. Évtizedes bajai voltak és vannak neki: a fizetésben való aránytalan lemaradás a többi tisztviselői ágazatokhoz viszonyítva, a korpótlékok megszüntetése, a seniumos-rendszer sérelmei, a helyettes tanárok siralmas helyzete, stb., valóságos „rheumatismus acutus“ ez. Ügy szenvedtük e nyavalya szaggató fájdalmait régóta, azon véleményben és feltevésben, hogy mi nem is vagyunk tulajdonképpen százszázalékig munkaképesek, hanem többé-kevésbbé rokkantak, akiket előbb ki kell kúrálni és akkor újra egészen dologbírók leszünk. De íme, egyszerre felénk mered a fizetésleszállítás réme, majd a heti óraszám emelésének és a negyvenéves szolgálati időnek a kisértete s mi elfelejtkezve a régi sérelmeinkről, kénytelenek vagyunk az újabb és fenyegetőbb veszedelmek ellen harcolni. Valóban, ha szoktam volna efféléket elkövetni, hát bizony most
